A magány befolyásolja a memóriát, de nem gyorsítja fel a mentális hanyatlást – írja az EurekAlert.
A „magány” mint közegészségügyi probléma
A tanulmányban részt vevők közül akik magas magányérzetről számoltak be, az elején gyengébb eredményeket értek el a memóriateszteken. Azonban a magányos emberek emlékezési képessége a megfigyelt időtartamban hasonló ütemben romlott, mint azoké, akik nem voltak magányosak.
A felmérés keretein belül 12 európai országból 10 217 embert kérdeztek meg 65 és 94 év között. A magány jelentős hatást gyakorol a várható élettartamra, a mentális és fizikai egészségre, valamint a jóllétre, emiatt közegészségügyi problémává vált. Az eredmények alátámasztják az összefüggést a magányérzet és az idősek agyműködése között, ugyanakkor az elszigeteltség nem feltétlenül jelent kockázati tényezőt a demencia kialakulása szempontjából.
Hogyan vizsgálták meg a jelentkezőket?
A tesztek során a résztvevőknek egy perc alatt a lehető legtöbb szót kellett megjegyezniük, majd utána egy 10 szóból álló listából kiválasztaniuk és hangosan felolvasni őket. A magányosság mértékét három kérdés alapján sorolták be alacsony, közepes vagy magas szintű kategóriákba. A kutatók emellett felmérték a fizikai aktivitást, a társadalmi tevékenységekben való részvételt, a depressziós tünetek mértékét, a cukorbetegséget és egyéb olyan tényezőket, amelyek befolyásolhatták a kutatás eredményét.
Összességében a résztvevők többsége (92%) a kutatás kezdetén átlagos vagy alacsony szintű magányról számolt be. A magas szintű magányt jelentő csoport (8%) idősebb, többségében női tagokból állt, ezenfelül körükben több volt a depressziós, a magas vérnyomásos és a cukorbeteg.
