Vélemény

Kováts Eszter: Először a félelemmel kell kezdenünk valamit

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Ebben a következő kormányra és a választókra is vár feladat, de máshogy nem lehet felszámolni a hisztérikus polarizációt – írja szerzőnk.

Az utóbbi hetek kicsit begyorsultak a kampányban. Ki emlékszik már arra, hogy Zelenszkij megfenyegette Orbánt (március 5.), hogy Gulyás Gergely újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy ha Trump kérné, a magyar kormány megfontolná, hogy katonákat küld a Hormuzi-szorosba (március 19.) vagy hogy felvonult Budapesten az európai illiberális jobboldal színe-java (március 21. és 23.)?

Orosz és nyugati titkosszolgálatok beavatkozásaira kapkodjuk a fejünket. Sorra jönnek ki nem látott mélységben és részletességgel információk arról, hogy a magyar állam a Fidesz végrehajtó apparátusaként működik. Laponyi Zsolt, Szabó Bence, Hrabóczki Dániel és Pálinkás Szilveszter neve napok alatt fogalommá vált azzal, hogy részletes betekintést adtak

nemcsak a magyar titkosszolgálatok politikai célra való használatába, hanem a rendőrség és a katonaság belső viszonyaiba is.

Olyan, mintha nemcsak a Fidesz kampánya esne szét a szemünk előtt, hanem a Fidesz félelemre alapozott politikájának 11 éve is. A szuverenista Fidesz sok egyéb mellett a félelempolitikáját is külföldről importálta. A migrációs válsággal, majd Sorossal beüzemeltek egy kommunikációs gépezetet, amely nem sokkal ezelőttig hatékonyan is működött:

  • végy valami valós problémát, amit az ellenzék nem lát vagy nem lát problémának.
  • Dagaszd a veszélyt kozmikussá, és hitesd el, hogy csak Orbán Viktor tud tőle megvédeni, ő viszont tutira.
  • Sulykold, hogy a Fidesz összes kritikusa egy követ fúj, a civil szervezetektől a kisebbségeken és a mindenkori ellenzéken át a nagy mumusig, Brüsszelig – ezek a szereplők mind egyetlen homogén masszát alkotnak, ami a hazára akarja hozni ezt a veszélyt.

Kész.

Ez működött évekig a migrációval, a genderrel, a háborúval kapcsolatban is. A 2026-os kampányra ezekből már csak Ukrajna és a háborús pszichózis maradt. Ennek is van valóságmagja: a kormányzat joggal mutogat nyugati vezetők megszólalásaira és költségvetési döntésekre, melyek szerint az ukrajnai háború „a mi háborúnk”, Európa fegyverkezik, a kötelező sorkatonaságról vitatkozik, és morális elköteleződések miatt bizonyos kérdések fel sem vethetőek a háborúval kapcsolatban stb.

Szajki Bálint / 24.hu A Békemenet 2026. március 15-én.

És bármi történik a kampányban, arra bekapcsol a fideszes pavlovi reflex: egy ukrán ármány, és, aki a Fideszt vagy a magyar titkosszolgálatokat bírálja, az ukrán kém, ukrán báb, ukránoknak akar pénzt küldeni, ukrán, ukrán, ukrán.

Valójában a Fidesz persze minden korábbi, félelemre alapozó kommunikációs panelt is túltolt, a tervezett népességcserétől a nemváltó óvodásokig. De a gazdasági növekedésből nemcsak az oligarcháknak, hanem a polgárok reálbérének is jutott, a Fidesz uralta a közbeszédet, és nem volt potens kihívó. Az emberek azóta rosszabbul élnek, mint négy éve, így a korrupció is égbekiáltóbb, a közbeszéd és a napirend felett a Fidesz elvesztette a kontrollt, és mindez persze nem független a kihívótól, akinek a fő üzenete, amit performál is: ne féljetek!

Az ellenzéki félelmek

Külföldi újságírók rendre kérdezik, hogy ha a megbízható közvélemény-kutatók ennyire régóta és ilyen nagy Tisza-előnyt mérnek, akkor miért kérdés még a választások kimenetele. A válasz egyik része módszertani jellegű: a legszegényebbek az ilyen kutatások számára nem elérhetők, és fennáll a kétség, hogy a meglévő adatok súlyozása ezt az adathiányt teljesen megoldja-e.

Van a szavazatvásárlás, amelynek intézményesült mértékéről nemrég értesülhetett a szélesebb nyilvánosság: A szavazat ára című filmet már kétmillióan látták; és van a Fidesz ismert mobilizációs ereje. De ezeken kívül van az elmúlt 16 év is: az, hogy mit tudunk, és még mit nézünk ki a Fideszből.

  • Az elmúlt évek ikonikus sztorijai beégtek, például a „kopaszok”, akik 2016-ban megakadályozták egy MSZP-s, a vasárnapi boltbezárásra vonatkozó népszavazási kezdeményezés beadását;
  • a gyűlöletbeszéd, a rasszizmustól a poloskázásig, ami kételyt ébreszt, hol van – van-e egyáltalán – bármilyen morális határ a hatalom gyakorlóiban;
  • a legalapvetőbb megélhetésre vonatkozó feudális, függőségi viszonyok, amelyek országszerte több százezer embernek veszik el a szabadságát;
  • eleve az a tény, hogy a kormánypárt átvette teljesen az államot, és a Fideszhez való lojalitást tette meg szervezőelvnek – ha tétje van, mennyire él ezzel vissza azoknál, akik ebben a lojalitásban nem vesznek részt? Hogy a titkosszolgálatok, amelyek a nemzet biztonságát lennének hivatottak védeni, rádolgozhattak a legnagyobb ellenzéki pártra, a legfrissebb példa arra, hogy milyen mértékű az állam fideszes foglyul ejtése;
  • a feltehetőleg hamis zászlós akció a szerb–magyar határon elhelyezett bombával, a félelem felkorbácsolására.

Emiatt nem tűnnek a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak az attól való ellenzéki félelmek, hogy a Fidesz bármi áron – értsd: bármi áron – meg akarná őrizni a hatalmát. Hónapok óta megy a riogatás az ellenzéki oldalon, elemzésekbe vagy „ne legyen igazam” típusú sci-fikbe csomagolva, hogy a Fidesz háborús fenyegetettségre hivatkozva a) elhalasztja a választásokat, b) esetleg elcsalja őket, vagy pedig c) ukrán beavatkozásra vagy bármi másra hivatkozva nem adja át a hatalmat.

Ebben a felfokozott hangulatban talán érdemesebb körültekintően nyilatkozni, a kollektív hisztéria foka már így is elviselhetetlen. Az elhalasztásra maga Orbán mondta legutóbbi ATV-s interjújának végén, hogy ez „szamárság”, azzal is indokolva, hogy a stabilitás – beleértve a választások időpontjának stabilitását – kiemelkedően fontos a magyar állam önképe és önvédelme számára.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik