Szinte az egész napot a cellámban töltöm. Néha kimegyek a kerekesszékkel egy kis levegőre, de az csak fél óra. Többnyire napi 23 órát a cellámban vagyok. Az őrökön kívül nincs semmilyen emberi kapcsolatom
– válaszolja Harvey Weinstein a nyitókérdésre, hogy hogyan telik egy napja mostanában. A többek között nemi erőszakért elítélt producert a Hollywood Reporter látogatta meg a hírhedt Rikers börtönszigeten, a hosszú interjúban pedig beszélt a börtönállapotokról, az ellene felhozott vádakról, a kapcsolatai megszakadásáról és arról is, hogy mit gondol a mai filmiparról.
Ez a dzsungel törvénye
Weinstein a beszélgetés során egyszerűen pokolnak nevezi az intézményt, és arról panaszkodik, hogy nem mehet ki a többiek közé, mert egyből pénzt követelnek tőle, vagy azt, hogy szerezzen nekik jó ügyvédet. „Folyamatosan fenyegetnek és gúnyolnak. Nem bírnám sokáig odakint.” Felidéz egy történetet arról is, hogy egyszer arcba is verték ököllel a telefonra várva, de nem árulta el az őröknek, ki volt az, mert „nem lehetsz patkány, ez a dzsungel törvénye”.
Csontvelőrákom van. Itt haldoklom. És az ügyész valószínűleg azt szeretné, ha a börtönben halnék meg. De én tényleg haldoklom
– mondja Weinstein, majd a kérdésre, hogy milyen érzés, ha arra a lehetőségre gondol, hogy itt fog meghalni, a következőt feleli:
Halálra rémiszt. Hideg és szívtelen. Hihetetlen, hogy azzal az élettel, amit éltem és mindazzal, amit a társadalomért tettem, nem tanúsítanak irántam annyi engedékenységet, hogy emberségesebben bánjanak velem. Bármit is gondolnak arról, hogy rosszat tettem az életemben, nem kaptam halálbüntetést. Márciusban leszek 74 éves. Nem akarok itt benn meghalni.
A 23 évre ítélt producer azt elismeri, hogy immorális tettei voltak, például az, hogy többször is megcsalta a feleségét, de büntetőjogilag továbbra is ártatlannak vallja magát, és ez szerinte be is fog bizonyosodni.
Csak Tarantinóról akarnak beszélni
Egy ponton szóba kerül, hogy bent is szoktak tableten filmeket nézni, de ezek főleg mainstream blockbusterek, így hiányoznak neki az arthouse-filmek. És, hogy odabenn szokták-e forgatókönyvekkel traktálni?
Nem igazán. Ők csak Quentin Tarantinóról akarnak beszélni. Ez nem igazán a Szerelmes Shakespeare-féle közönség. Kapok forgatókönyveket, de többnyire egyetemistáktól, postán. Azt akarják tudni, mit gondolok a filmjeikről
– feleli Weinstein, és még az idei Oscar-verseny is szóba kerül, ami az Egyik csata a másik után és a Bűnösök nagy versenyét ígéri. Weinstein felidézi, hogy mindkét film rendezőjével, Paul Thomas Andersonnal és Ryan Cooglerrel is volt szerencséje dolgozni, és mindkettejüket nagyon nagyra tartja, így szerinte az akadémiának idén döntetlent kéne hirdetnie.
Saját karrierjéből a Ponyvaregényt és a Szerelmes Shakespeare-t tartja a két legfontosabb filmnek, amelyekhez szeretné, ha kötnék a nevét. De, hogy vajon a filmjeiről vagy a botrányairól fognak rá emlékezni?
„Nem tudom. Remélek a filmjeim miatt. De igazából nem tudom. Valószínűleg nem.”
