Nagyon fontos kérdés: most milyen széken ülök?
Egy drága darabon! Gustav Siegel német bútortervező munkája. Ő főként Thonet székeket tervezett, polgári darabokat, máig nagy értük a kereslet.
Akkor jó. Nagy álmom volt, hogy egy ilyen drága széken ülve tegyek föl kérdéseket.
Hasonlóan neves tervező volt, mint Breuer Marcell. Mindig bízunk abban, hogy a Kincsvadászokban is fölbukkanjon valami hasonló darab.
Nagyot fordult veled a világ, mióta szerepelsz a műtárgykereskedő műsorban. Nagyobb naptárat kellett venned, hogy minden fontos elfoglaltságot beleírj?
Inkább úgy fogalmazok: újra kellett naptárat vennem. Kifejezetten jó a memóriám, mindig tudom, ki mikor jön, hova kell mennem – fejben össze tudok rakni egy komplett hetet. Amióta viszont belecsöppentem a műsorba, ez megváltozott. Vettem egy klasszikus naptárat, jegyzetelem bele a feladataimat.
Fürdőzöl is a népszerűségben, amit a műsorban szereplés hozott magával?
Nem vagyok exhibicionista. Nemrég síelni voltam, és a barátaim szóltak, hogy »ez a síszemüveg nem lesz elég nagy!« Ahogy a hüttében leültem ebédelni, már jöttek oda hozzám, hogy köszöntenek Ausztriában, nagyon boldogok, mert ott is nézik a műsort.
De volt, hogy a magyarpolányi galériánkhoz buszokkal jöttek a műsor rajongói, majd besétáltak hátizsákokkal csak azért, hogy váltsanak velem két szót, vagy készítsenek képeket.
Nagyon kedvesek, hálás is vagyok azért, hogy ennyien nézik a műsort, de egyúttal azt is szeretném, hogy ne csak miattam jöjjenek a galériánkba, a CogitoArba az emberek, hanem azért, mert érdeklik őket a műtárgyak, az általunk felújított régiségek.
Magyarpolányt durván 1400 ember lakja. Apró település. Gondolom, mindenki tud a másikról mindent. A helyiek hogy fogadták a hírnevet, ami újabban veled kéz a kézben jár? Érződik a változás?
Amikor lement az első adás a Kincsvadászokból, rengeteg üzenetet kaptam helyiektől. Addig tényleg csak kevesen tudták, hogy a tévében fogok szerepelni, még a szomszédaink is rácsodálkoztak, hol voltam hetekig, hiszen a férjemmel, Tamással mindig együtt dolgozunk. Kérdezték tőle, hogy Szandra lebetegedett-e. Amikor megláttak a tévében, büszkék voltak arra, hogy országos ismertséget kapott az, amivel évek óta lelkesen foglalkozunk.
Pedig nem most szerepelsz először televízióban. Borbás Marcsi sok éve ellátogatott ide a Gasztroangyal stábjával. Akkor megfordult a fejedben, hogy a televíziózás akár jelentősebb szerepet is betölthetne az életedben?
