Hogy áll a szerencsejátékokkal?

Nem vagyok szerencsejátékos, úgyhogy sehogy.

Fogadni sem szokott?

Nem.

Azért kérdezem, mert a Polymarket nevű, a választási eredményeket jó hatásfokkal előrejelző fogadási oldalon, amint kiderült, hogy a Tiszánál vállal szerepet, rögtön megjelent a neve egyszázalékos valószínűséggel a miniszterelnökségre, majd a Magyar Péterről készült videó hírére az esélye 6 százalékra nőtt egy időre. Hány százalékot ad arra, hogy ön lesz az ország következő miniszterelnöke?

Nulla százalékot,

nem is foglalkozom ilyesmivel. Amikor Magyar Péterrel a gazdaságról beszéltünk, úgy gondoltam, talán én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy ne az legyen, amit az elmúlt négy évben láttunk. Hogy itthon nem nő a GDP, miközben Horvátországban 11 százalékos, Csehországban 7 százalékos bővülést látunk négyéves periódusban. A környező országokhoz képest is elfogadhatatlanul rossz a gazdasági teljesítmény, de nemcsak a GDP-ben, hanem a lakossági fogyasztásban, a beruházásokban, az iparban, az inflációban –gyakorlatilag nincs olyan adat, ami jó lenne.

Gazdasági szakember vagyok, eltöltöttem ebben egy életet. Abban szeretnék segíteni, hogy a hazánk egy modern európai ország legyen, nőjön a gazdasága, kerüljünk közelebb először a visegrádi barátainkhoz, majd zárkózzunk föl Európához. Ez az én vállalásom, és Péter a csapatkapitány. Nagy tisztelettel nézem az utat, amit bejárt, és a tevékenységet, amit végez: lehetőséget nyitott arra, hogy változás legyen, és ezekből a gazdasági adatokból kiindulva szükség van a változásra. Szakértőként próbálom segíteni abban, hogy legyen egy olyan programunk, majd egy olyan csapatunk és kormányzati struktúránk, amelynek megvan az esélye arra, hogy sokkal jobbá, sikeresebbé tegye a gazdaságunkat.

Ebben a kormányzati struktúrában mi lenne a szerepe?

Szakértőként csatlakoztam: nem pozíciókért vagyok itt, hanem azért, hogy segítsek. Az, hogy milyen szerepkörben, a kormányalakításkor dől el. Péter nem ígért semmilyen pozíciót, nem is éreztem úgy, hogy valami hiányzik az életemből. Külföldön dolgozó magyarként nem esett jól látni, hogy

Magyarország teljesítménye a leggyengébb az Európai Unióban a legtöbb mérhető mutatóban, és a kormány már jó ideje nem azon dolgozik, hogy megváltoztassa ezeket a számokat, hanem kifogásokat keres.

A legújabb mondás az, hogy azért nem megy a gazdaság, mert háború van. Szlovákia, Horvátország, Csehország és Lengyelország is ebben a régióban helyezkedik el, és ott nő a gazdaság. Nem tartom szerencsésnek, ha egy gazdasági vezetés állandóan a külső tényezőkről beszél, és nem arról, mi mit teszünk azért, hogy javítsunk a helyzetünkön. Miután megnyertük a választást, azt szeretném, ha olyan kultúra alakulna ki a gazdasági vezetésben, hogy világosan elmondjuk, mik a céljaink, és el is érjük azokat.

El szokta mondani az interjúiban: üzletembertől ritkán hallani olyat, hogy valamire nulla százalékos esélyt ad. Ezért kérdezem, hogy a párton belül felvetődött-e a most előmelegített botrány tükrében, hogy ön esetleg megválaszthatóbb Magyar Péternél?

Nem. Gazdasági szakember vagyok, nem politikus. Egy hónapja csatlakoztam a Tiszához, ami nagyon jó döntés volt. Olyan emberekkel találkoztam, akiknek hozzám hasonlóan van civil szakmájuk. Nemcsak azoknak, akik nyilvánosságot kaptak, hanem annak a több mint ezer szakértőnek is, akik munkacsoportokban dolgoznak immár két éve. A képviselő-jelöltjeink között vannak tanárok, orvosok, rendőrök, tűzoltók, munkások, mindenkinek volt egy élete a politika előtt, és valószínűleg lesz a politika után is. Hiszünk abban, hogy jobb hely lehet Magyarország. Tudom, hogy ez szlogenszerűen hangozhat, de nem ülnék itt, ha nem így lenne. Egyszerűbb lenne, ha egy hosszú és sikeres pályafutás után szabadidős tevékenységekkel múlatnám az időt. De úgy érzem, hogy felelősséget kell vállalnom a hazámért.

Amikor ezt a szexvideós ügyet látja, nem vetődik fel önben, hogy „hiányzott ez nekem?”