A fáradtság, sápadtság, terhelésre jelentkező kifulladás sokaknál automatikusan „vérszegénységet” jelent. A laborleleteken szereplő értékek azonban gyakran mást mutatnak: vashiányt vérszegénység nélkül, vagy épp vérszegénységet, amelynek nem kizárólag a vas lehet az oka. A két fogalom nem szinonima, és a különbség megértése kulcsfontosságú a megfelelő kezeléshez.
Ezt jelenti a vashiány
A vashiány azt jelenti, hogy a szervezet vastartalékai fogyóban vannak, vagyis a vasraktárak kezdenek kimerülni. A vas elsősorban a májban, a lépben és a csontvelőben raktározódik a ferritin nevű fehérjéhez kötődve. A ferritinszint ezért az egyik legfontosabb mutatója annak, hogy mennyi mozgósítható vas áll a szervezet rendelkezésére.
Kezdődő vashiány esetén a ferritinszint már alacsony, de ilyenkor a hemoglobinszint – vagyis a vér oxigénszállító kapacitását jelző érték – még általában normális. Ezért ez a kezdeti állapot gyakran tünetmentes vagy enyhe, bizonytalan panaszokkal jár, mert a szervezet a vasraktárakból pótolja a hiányt. Idővel és megfelelő vaspótlás nélkül azonban egyre nagyobb fokú lesz a vas hiánya, mivel a vasraktárak már nem biztosítanak megfelelő mértékben vasat, ami a hemoglobinképzés csökkenésén keresztül rontja a szöveti oxigénellátást. Ezért egyre erősebb tünetek – kifejezett fáradékonyság, szédülés, terhelhetőségcsökkenés, szívdobogásérzés – és határozott vérképeltérések jelentkeznek.
Ilyenkor beszélünk vérszegénységről
A vashiányos vérszegénység (anémia) ezzel szemben már súlyos működésbeli zavarokkal jár: ilyenkor a szervek oxigénellátása már kifejezetten problémás, amit egyebek mellett a vér alacsony hemoglobinszintje is jelez. Ennek következménye lehet szívritmuszavar, extrém mértékű terhelhetőségcsökkenés, szédülés, légszomj. Az állapot határozott beavatkozás nélkül akár a szervezet összeomlásához is vezethet.
Fontos azonban, hogy az anémia nem mindig vashiány következménye. Okozhatja például B12- vagy folsavhiány, krónikus gyulladásos betegség, vesebetegség vagy vérképzőszervi eltérés is. Ezért önmagában az alacsony hemoglobinszint nem mondja meg, mi áll a háttérben.
Ferritin és hemoglobin: két érték, két külön szerep
A ferritin és a hemoglobin szintje együtt adja meg a teljes képet. A ferritiné azt mutatja meg, vannak-e tartalékaink, a hemoglobiné pedig azt, hogy a vasellátottság már befolyásolja-e a vörösvértestek működését. Gyakori helyzet, hogy a ferritinszintünk már alacsony, de a hemoglobinszintünk még nem mutat eltérést – ilyenkor kezdődő vashiányról beszélünk. Súlyosabb a vashiány, anémia nélkül, ha már mindkét érték alacsony, ezek további csökkenése és egyéb vérparaméterek eltérése már anémiát jelent. A kezelés szempontjából ez a különbség nem elméleti: meghatározza a dózist, az időtartamot és a beviteli módot.
Hasonló tünetek, eltérő súlyosság
A vashiány és a vashiányos vérszegénység tünetei között tehát vannak átfedések, de az intenzitásuk eltérő. Vashiány esetén gyakori a csökkent energiaszint, hajhullás, koncentrációs nehézség, amíg vashiányos vérszegénység esetén ezekhez már kifejezett terhelésintolerancia és légszomj is társulhat.
A kezelés közös pontja: a megfelelő vaspótlás
Akár vashiányról, akár vashiányos anémiáról van szó, a kezelés alapja a vas pótlása. A különbség elsősorban a dózisban és az időtartamban van, de a bevitel módjában is lehet eltérés. Anémia esetén nagyobb mennyiségű vaspótlásra van szükség – gyakran gyorsan, illetve azonnal, ekkor intravénásan juttatják be a vasat, közvetlenül a véráramba. Enyhébb vashiánynál a cél sokszor a raktárak feltöltése és a súlyosbodás vagy a visszaesés megelőzése, kisebb adagokban, szájon át, és hosszabb időn keresztül, akár hónapokon át.
A leggyakoribb hiba, amit sokan elkövetnek, hogy idő előtt abbahagyják a vaspótló szedését. A közérzet gyakran már néhány hét után javul, mert a hemoglobinszint emelkedni kezd. A vasraktárak feltöltése viszont ennél lényegesen hosszabb folyamat, amely akár 3-6 hónapot is igénybe vehet. Ha a pótlás túl korán megszakad, a ferritinszint alacsony marad, és a panaszok könnyen visszatérnek. A tartós vaspótlás és a kontrollvizsgálatok segítenek abban, hogy ne csak a laborpapíron javuljanak az értékek, hanem hosszú távon is stabil maradjon a vasellátottság. Válasszunk olyan vaspótló készítményt, amely biztonságos, hatásos, jól tolerálható – a felsorolt kritériumoknak megfelelő gyógyszer szedését kisebb eséllyel adjuk fel idő előtt.
Maltofer szirup és rágótabletta: más vas, mint a többi
A Maltofer rágótabletta és a Maltofer szirup vény nélkül kapható vaspótló gyógyszerek, amelyek biztonságosan, kíméletesen és jól tolerálhatóan támogatják a hosszú távú vaspótlást a különböző eredetű vashiányos állapotok megelőzésében és kezelésében. A 100 mg elemi vasat tartalmazó Maltofer rágótabletta már százdarabos kiszerelésben is kapható, nem kell éhgyomorra szedni, sőt, étkezés közben bevéve jobban is hasznosul, és még az emésztőrendszeri mellékhatások is ritkábbak. A Maltofer sziruppal pedig személyre szabva, napi egyszeri vagy több adagban, egyéni ízlésünkre hangolva pótolhatjuk a vasat. Ez a készítmény egyedülálló és jól hasznosuló formában tartalmazza a vasat, bármilyen gyümölcs- vagy zöldséglébe, tejbe vagy kakaóba keverve is bevehetjük. A Maltofer szirup a legmagasabb vastartalmú, vény nélkül kapható folyékony vaspótló gyógyszer – egy üveg akár egyhavi vaspótlásra is elég. A klinikailag igazolt hatású vaspótló gyógyszer, a Maltofer hatóanyaga nem lép reakcióba a leggyakoribb étel- és italösszetevőkkel, gyógyszerekkel. Mivel a Maltofer-készítményekből csak annyi vas szívódik fel, amennyire a szervezetnek szüksége van, esetleges túladagolása sem jár veszéllyel.
