Már több mint ezer intézményben kint vannak a Marokbaba-fejlesztőcsomagok, 200 gyermekorvos pedig aktívan használja vizsgálatoknál, oltásoknál. Rengeteg visszajelzést kapunk. Például egy autista kisfiúról egy óvodában. Ő teljesen elszeparálva létezett, társas kapcsolatokra korábban soha nem volt képes. Majd mi történt? Meglátta, hogy az egyik óvodás társa sír, és odavitte neki a Marokbabáját. Társas kapcsolatot létesített. Magától. Ez egyszerűen elképesztő. Tényleg hihetetlen.
A Marokbaba-projekt eddigi történetét szintén nehéz lenne más szóval jellemezni. Ez lett ugyanis a Nemzeti tehetség Program Start pályázatának egyik fődíjasa, nemrég pedig az RTL Cápák között című műsorában szállt be az alapítók mellé egy milliárdos befektető, Bojinka Miklós, aki azóta társtulajdonos a cégben. De mi is az a Marokbaba, és kik állnak az új magyar innováció mögött?
Egy olyan idegrendszer-fejlesztő eszközről van szó, amelyik ötvözi a természetes tanulás elemeit, a kötődő nevelés elveit és a Montessori-szemlélet szabadságát. Egyszerre passzol tökéletesen a gyerekek kezébe és az idegrendszer láthatatlan munkájába. A módszertant többek között Dévény- és TSMT-fejlesztők, óvodapedagógusok, logopédusok, hidroterapeuták, gyógypedagógusok és alapozó-terapeuták, hordozási tanácsadók, szoptatási tanácsadók, valamint gyermekpszichológusok közösen hozták létre, alakították ki.
A Marokbabák – azaz név szerint Csuri, Gaborgya, Kófic, Tápli, Geremic, Stücli, Gömböc, Pesze – ihletői a tobozok, termések, csigaházak, kavicsok. Nem a véletlen szüleménye a névválasztás: logopédusok segítségével választottak ki olyan régies, elfeledett magyar neveket, amelyek utalnak a babák funkcióira is. Tápli például egy fakéreg – a szó maga pedig az éltető, tápláló ételt jelentette.
Feladatok négy korcsoport szerint tartoznak hozzájuk, és szenzoros felületük, valamint 56-féle variációjuk segíti a gyermekek fejlődését a mozgásindulástól a beszédinduláson át az íráskészségig – a természetes és a mesterséges tanulás elemeit ötvözve.
Kik álmodták meg ezeket a babákat? A cikk elején idézett Kincses-Kádár Lídia, a Széchenyi István Egyetem építészmérnök hallgatója – egy kétéves kislány édesanyja –, illetve Bárdi Dorina, a MOME Red Dot-díjas dizájnere. A Szent László Kórház területén található Démétér Házban találkozunk velük, mivel épp egy teljes Marokbaba-szettet hoztak a csontvelő-átültetésen átesett gyerekek és családjaik számára kialakított otthonba.
Az átadás előtt még leültünk kicsit, hogy megtudjuk, pontosan mikor és hol is kezdődött a Marokbaba-sztori. A kezdetekhez megyünk vissza: Lídia, azaz mindenkinek csak Lidus kislányának a születéséhez. Minden onnan indult – aztán jött egy kis csavar.
