A Mindanao szigeten lévő központ közlése szerint az Arakan névre keresztelt, 15 éves hím madár faja utolsó 250 példányának egyike volt. A többnapos esőzéseket követően letört egy fa egyik ága és halálra sújtotta a madarat. A kihalás szélére sodródott majomevő sas kizárólag az ország négy szigetén él vadon.
A Fülöp-szigetek nemzeti madara egy méteresre is megnőhet, szárnyfesztávolsága elérheti a két métert is, így a legnagyobb ragadozó madarak közé tartozik. A majomevő sast a klasszikus rendszerezés az ölyvformák alcsaládjába sorolta, mely azonban korábbi formájában nem volt fenntartható, mivel a közelmúltban lezajlott DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus és parafiletikus csoport, így sok nem és faj leválasztásra került belőle.
A fajt korábban a hárpia (Harpia harpia) legközelebbi rokonfajának vélték, mivel ökológiai helyük azonos és morfológiailag is hasonlóak egymáshoz. A genetikai vizsgálatok szerint a faj inkább a kígyászölyvformákkal áll közelebbi rokonságban, így átsorolták oda.
Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között, amit segít lekerekített szárnya és hosszú farka a repülés közbeni irányváltás érdekében. Nevével ellentétben ritkán vadászik majmokra, elsősorban repülőmakikat és pálmasodrókat kap el. Ezeken kívül kisebb testű szarvasokat, nagyobb madarakat (elsősorban szarvascsőrű madarakat, valamint kígyókat és varánuszokat is elkap. Vadászhat leshelyéről ülve vagy repülés közben is.
Az alacsony szaporulat és azesőerdők pusztítása veszélyezteti a faj fennmaradását. Jelenlegi egyedszáma 200 és 400 madár közé tehető. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, mint kihalófélben lévő faj. Az utóbbi években több területet is védetté nyilvánítottak; a 70 négyzetkilométernyi Cabuaya erdőséget kifejezetten a majom evő sas számára. A Mindanao szigeténműködő majomevő sas védelmére létrehozott alapítvány (1992) célja, hogy népszerűsítsék és felvilágosítsák az embereket, így elejét véve a a sas vadászatának.
Ma legnagyobb állományai Luzon szigetén a Sierra Madre hegyvidék egyelőre még érintetlen esőerdeiben vannak.
