Presser Gábor a héten számolt be arról Facebook-oldalán, hogy egy fotó alapján megtudta, a Hungaroton-tulajdonban lévő Rottenbiller utcai stúdió falán ott lóg az LGT Bummm! című albuma után járó aranylemez. Ezt százezer eladott példány után járt akkoriban, csakhogy ez éppen egy időbe esett azzal, hogy 1974 szeptemberében a Locomotiv GT hazatért a három és fél hónapos amerikai turnéjáról, illetve hazatért, de már Barta Tamás nélkül.
Elsőnek az összes Bummm! albumot visszavonták a boltokból. Amikor ezzel kész voltak, szépen be is zúzták mindet. Mi meg – noha már rég túl voltunk a 100.000-ik eladott példányon – persze nem kaphattunk aranylemezt, mert Barta is ott volt a híres – Kemény György-féle – lemezborítón. Meg egyáltalán. Ha már Bartát nem tudták büntetni, mi legalább kéznél voltunk
– írta a posztjában az énekes-dalszerző, aki nem tudott arról eddig, hogy az aranylemez elkészült, csak nekik nem adták át.
Hungarotonnál (Fotexnet) egy kedves fiatal hölgy hallgatta meg azon telefonos javaslatomat, hogy hadd legyen ez a lemez nálam. Azt válaszolta, megbeszéli a főnökséggel, és visszahív. Másnap futár csengetett, s íme, a k e – z e m – b e n a Bummm! aranylemez!
– mesélte el Presser egy csatolt képpel egyetenben a happy endet.
Érdekességek a lemezen
Csakhogy azóta jobban is szemügyre vette az aranylemezt és több furcsaságot is észrevett rajta, amit egy újabb bejegyzésben ecsetelt.
- El van rajta írva a zenekar neve. Az áll a körfeliraton, hogy Lokomotiv GT, k-val, és nem helyesen, c-vel.
- „Az aranylemez 1985-ben készült, tehát tizenévvel az 1973-as megjelenés után.” Presser azt találgatja, hogy akkor az aranylemezt talán egy kései utánnyomás kapcsán akarhatták átadni nekik, de akkor sem adták.
- Noha nem szokás, a zenekar négy tagjának – sőt, Dely Istvánnak – is ott szerepel a címkén a neve. De nem azé a négyesé, akik felvették a lemezt, Somló Tamás és Presser neve mellett még Solti János és Karácsony János neve olvasható rajta, akik „a két »amerikai LGT-s« helyébe léptek”, azaz Barta Tamás és Laux József helyébe.
S ott a zenei rendező, s hangmérnök neve is, a borítóról bemásolva. Ez végképp nagyon fura
– írta a zenész, aki szerint ez egy kordokumentum, megmutatja, mennyire becsülték a 80-as években a zenészeket. „Egyszóval, ez egy hibás nyomtatás, nem tudni, hogyan, min csúszott félre ennyire a dolog, ki volt a hanyag, vagy ki nem értett hozzá, csak pont neki jutott a feladat.”
Egy keskeny kis mosoly azért megmarad, végül is, ha nagyot akarnék mondani, hát kicsiben itt az LGT »Kék Mauritius«-a. Fizikailag, származási helyét tekintve egyértelműen hivatalos, és első pillantásra tökéletesen hiteles aranylemez ez, sőt, minden értelemben ritkaság. Csak hibás… Gyűjtők kincse.
A Kék Mauritiussal Presser a világ egyik legritkább és legértékesebb postabélyegére utalt.
„Hogy most csalódott vagyok-é? Nem, egy cseppet sem. Arra gondolok, Barta, Laux, Somló Tomi, ha most itt lehetne velünk, mekkorát röhögne… Legyen ez most ennyi.
Ez a kis epizód olyan szépen illik az LGT történetéhez, egyszerre szomorú, abszurd, röhejes és rejtélyes. De hát ilyen ez a kelet-európai rocktörténelem
– írta bejegyzése végén a zenész, aki év végén a Vígszínház társulatával együtt adta elő a Himnuszt.
