Herczeg Zoltán a Kiskegyed videós interjújában beszélt arról, miért nem lett saját családja. Mint elmondta, karrierje és életmódja soha nem tette ezt lehetővé.
Nem lett családom meg gyerekem, de lehetőségem, alkalmam meg szituációm viszont rengeteg volt. Dönthettem volna nagyon sokszor úgy, legalább nyolcszor, hogy legyen. Soha nem én döntöttem, hanem mindig közösen döntöttünk az adott hölggyel. Ezt dobta ki, nem az akaratom, hanem a karakterem
– fogalmazott a divattervező, hozzátéve: mindig az akkori életszakaszának és felelősségvállalási szintjének megfelelően, az akkori legjobb tudása szerint hozta meg a döntést a partnereivel, „és ezek mindig a nem irányába mutattak”.
Nagy valószínűséggel nekem egy ilyen szabad, független, vidám, örömteli, boldog és könnyed élet adatott, és én ezt elfogadom. Azzal együtt, hogy a divatban, a politikában, a közéletben és a börtönben is voltak brutális krízisek
– tette hozzá.
Herczeg Zoltán azt gondolja, meg kell elégednie azokkal a döntéseivel, amiket annak idején meghozott, és mostanra meg is békélt velük.
Negyven körül dilemmáztam, akkor éreztem a biológiai szorítást, hogy ha most nem csinálok családot és most nem lesz gyerekem, akkor ettől már el lehet búcsúzni. Egészen ötvenéves koromig hajtottam ezt a kényszerképzetet
– ismerte el.
Valószínűleg nagyon jó apa lettem volna. A bátyám két kislányával igen jó kapcsolatom van, úgy szeretem őket, mintha a lányaim lennének. Azt hiszem, ők kapnak is tőlem olyan atyai intelmeket vagy ajándékokat, amiket a saját apjuktól is elvárhatnak és meg is kapnak. Mint egyfajta pótapa, vagy keresztapa, vagy nagybácsi, vagy nem tudom… A páromnak most már unokája van, és az unokát is pontosan úgy szeretem, mintha a saját vérem lenne.
