Már nem kórház, még nem igazi otthon – valahogy így lehetne leírni a Szent László Kórház területén található Démétér Házat, ami a csontvelő-átültetésen átesett gyerekek és családjaik számára szolgál átmeneti hajlékul. Évente hatvanöt-hetven csontvelő-transzplantációt végeznek itt, az országban szinte az összeset.
A csontvelő-átültetést követő többhetes sejtmentes időszakban a régi csontvelő már nem, az új még nem működik, így a betegek gyakorlatilag immunrendszer nélkül élnek. Ezt az időszakot egy steril, elkülönítő boxban töltik. Amikor innen kikerülnek, a gyerekek immunrendszere még nem olyan erős, emiatt gyakori orvosi ellenőrzésre, mentális támogatásra van szükségük. A 2006-ban átadott Démétér Házba tudnak költözni, ahol nem csak ők, hanem szüleik, testvéreik is velük lehetnek a gyógyulás időszakában.



Démétér a görög mitológiában Földanyát jelenti. Az anyai szeretet istennője, aki a nehéz időkben is táplálja a reményt a jobbra és az új élet születésére. Az őssejt-transzplantáción átesett kisbetegek szüleinek is gyógyító erejük van. Ha együtt lehet a család, az nagyban segítheti és gyorsíthatja a gyógyulást.
Ez nem kórház, de szorosan kapcsolódik a gyógyító folyamathoz. Olyan háttértámogatást nyújt, amely jelentősen csökkenti a családokra nehezedő lelki és anyagi terheket. A Démétér Ház munkatársai és önkéntesei segítenek abban, hogy a hétköznapok kiszámíthatóbbá, emberközelibbé váljanak egy rendkívül nehéz élethelyzetben.



A családok saját apartmanokban laknak, a közösségi terek pedig lehetőséget adnak a mindennapi élethez szükséges tevékenységekre: főzésre, tanulásra, pihenésre, ünneplésre.
A gyerekek hosszú hónapokat, sőt, van aki egy évet tölt ezen a helyen, ami nemcsak nekik, de családjaiknak is megterhelő. Ezt a nehéz időszakot próbálják a Démétér Házban úgy alakítani, hogy az minél inkább hasonlítson a normális gyermekkorhoz. Ehhez fontos mozzanat, hogy az ünnepeket, mintha otthon lennének, megtartják.
A karácsony természetesen kiemelt időszak a Démétér Házban is. Az idén kevés a kisbeteg a házban. Itt van például Anasztázia, aki egyéves volt novemberben. Születésnapja után egy nappal transzplantálták.

A kisebb létszám nem tartotta vissza a Mikulást, szarvasát és manósegédjét, hogy december ötödikén betoppanjanak a gyerekekhez, akik tűkön ülve, ünnepi öltözetben várták a csapatot.





Amikor a Mikulás belépett az ajtón, nagy kört tett, hogy mindenkinek köszönhessen. Majd helyet foglalt, és egyenként szólította a gyerekeket, akiknek személyre szabott beszéddel készült. Zsákjából kerültek elő plüssállatok, játékok, édességek, de még virgács is. A Mikulás mindenkit megnyugtatott, hogy arany virgácsot a jó gyerekek kapnak, a rossz gyerekek pedig feketét. A Démétér Ház minden lakója aranyat érdemelt.






December 24-én lecsendesült a ház. A karácsony legszebb pillanataiban kiürültek a közösségi terek, a szentestét a családok a saját apartmanjaikban ünnepelték. Minden családhoz ellátogatott és áldást osztott Némethné Tóth Szilvia, a Démétér Ház lelkésze.
A Démétér Ház – amely működése jórészt adományokból és társadalmi összefogásból épül – nemcsak egy épület, hanem egy szemlélet is: annak a felismerése, hogy a gyógyuláshoz nem elég az orvosi kezelés, hanem szükség van szeretetre, biztonságra és a család közelségére is.


