A mai negyveneseké az első generáció, amelyiknek már nem kellett kötelezően orosz nyelvet tanulnia, hanem választhatott helyette angolt, németet, franciát, attól függően, hogy az iskola milyen szaktanárt tudott biztosítani. Mialatt felnőtt ez a generáció, az angol nyelvtudás alapkövetelménnyé vált a munkaerőpiacon, a gyerekeiknek, vagyis a mai fiataloknak pedig már azon kell töprengeniük, hogy mi legyen a második idegen nyelv, amit megtanulnak.
Ezen járt épp az agyam, amikor egy vonatúton azt hallgattam, ahogy a közelemben tanyázó kamaszok arról beszélgetnek, hogy a jövő áttelepedett keletre, ezért a nagy ázsiai nyelvek, különösen a kínai megtanulása jelentheti a nyerő stratégiát a jelenben.
Hangsúlyok és írásjelek
Nem csak ők gondolják így, árulja el dr. Pap Melinda, az ELTE Távol-keleti Intézetének adjunktusa. Bár az egyetemen még mindig az angol a legnépszerűbb az idegen nyelvek között, rögtön utána a koreai, a japán és a kínai következik a sorban, a többi európai nyelvet, mint például a német, a francia, vagy a spanyol csak a nagy ázsiai nyelvek után választják.
Az elmúlt húsz évben dinamikusan növekszik a távol-keleti nyelveket tanuló diákok létszáma. Amikor én 2001-ben elkezdtem a kínai szakon tanulni, nagyjából tizenöten voltunk az évfolyamon. Most már évek óta több mint száz fővel indulunk minden évben, igaz, nagy a lemorzsolódás is.
A kínai közmondásosan nehéz nyelv: az elterjedt sztereotípia szerint a világ két legnehezebben elsajátítható nyelve a magyar és a kínai, ám még ha ez igaz is, a két nyelv közötti hasonlóságok itt véget is érnek, mondja Pap Melinda.
„A kínai nyelv kapcsán a két legnehezebb dolog az írás, illetve beszédben a jelentésváltoztató hangsúlyok elsajátítása. Minimum háromezer írásjegyet kell az embernek megtanulnia ahhoz, hogy úgy nagyjából elboldoguljon, de ha valaki szakosodna is valamilyen területre, akkor legalább ötezer írásjegy ismeretére lesz szüksége. Annyira azért nem borzalmas a helyzet, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen vannak ismétlődő, egymásra épülő elemek, de tény, hogy rengeteg idő és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki megtanuljon kínaiul írni és olvasni.”
