Az írás alapvetéseit felsorolva Gadó bemutatja azt közös szellemi alapot, amiről a kormánytöbbség tárgyalni sem volt hajlandó, ezekből idézve: „A tulajdoni formák egyenjogúsága feltételezi, hogy az állam nem tekintheti tulajdonát a magántulajdonban lévő javakhoz képest a közérdek szolgálatára alkalmasabbnak.” „Az állam alkotmányból fakadó kötelezettsége, hogy biztosítsa a magántulajdonnal való rendelkezés jogát.” „Az állam, ha különböző szervezetei révén megjelenik az üzleti forgalomban, más piaci szereplőkhöz képest nem tarthat igényt megkülönböztetett bánásmódra.” „Az államnak nem csupán a bíróság előtti egyenlőség követelményét kell magára nézve elfogadnia, de azt is, hogy az üzleti kapcsolatokban másoknál jóval nehézkesebb szabályok alkalmazására köteles.” „A sajtó ellenőrző szerepének biztosítása az állam részéről erőteljes önkorlátozást igényel.”
Az ellenzéki képviselők által előterjesztett törvénytervezetek e tárgykörökben mozogtak. Mesterházy Attila (MSZP) például „a veszélyhelyzetben alkalmazható intézkedések hatékonyabbá tételéhez szükséges törvénymódosításokról” címmel nyújtott be önálló indítványt. Nem került tárgysorozatba, s a kormánytöbbség által e témában benyújtott javaslat lényegében érdemi vita nélkül fogadtatott el. A két javaslat között az állam szerepéről vallott felfogásban volt különbség. „A kihirdetett törvény nem csupán a „veszélyes üzemet” működtető vállalkozás menedzsmentjének operatív döntési jogkörét korlátozza, hanem elvonja a társaság részvényeseinek (…) közgyűlésen gyakorolható hatásköreit is…” Ezzel a döntéssel egyúttal összemossák a cégvezetés és a tulajdonosok egyelőre még nem bizonyított felelősségét. Anélkül, hogy megadná a jogorvoslat bármiféle lehetőségét.
Szintén az elmúlt évben nyújtotta be két szocialista képviselő „A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról” címet viselő javaslatot. Az Országgyűlés másfél hónappal később, döntött arról, hogy a törvényjavaslatot nem tárgyalja meg. A parlamenti többség elutasító álláspontja meghiúsította a magáncsődnek Nyugat-Európában és az óceánon túl bevált, nálunk még ismeretlen szabályainak bevezetését, vagyis azt, hogy a tartozásaik megfizetésére képtelen emberek (háztartások) problémáinak megoldását a hitelezőikkel való korrekt, ellenőrzött együttműködésben találják meg. E helyett az árverezési moratóriumot vezették be, amely gyakran csak olaj a tűzre.
„Meggyőződésem, hogy az egyoldalú kilakoltatási moratórium nemcsak a hitelezőknek, de a jelenlegi és jövőbeli adósoknak is káros.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
