A feltehetően júliustól hatályos szabálytól azt remélik, hogy rövidül a táppénzen töltött időszak, ami komoly megtakarítással járhat. Az inaktívakra szánt 40 százalékos rendelési idő maradna a nyugdíjasokra, a munkanélküliekre, a gyeses anyákra és a diákokra. A Népszabadságnak több járóbeteg-szakrendelő vezetője jelezte: értik a kormányzati „segítő szándékot”, de ez a megoldás megoldhatatlan feladat elé állítja őket.
Egy-egy szakrendelésen 24–30 beteget tudnak fogadni. Ám most a hetek óta sorban állókat részben beelőzik a táppénzesek, a sürgősségi ellátásra szorulók. Ha ez a változás csak megfelezi a már amúgy is több hete várakozók számát, hiába gyötri őket fájdalmas nyavalya, ellátás helyett csak újabb időpontot kaphatnak. Ez elviselhetetlen feszültségeket okoz az amúgy is puskaporos hangulatú várókban. A várólisták így akár 6-8 hétre is megnyúlhatnak, miközben könnyen lehet, hogy a táppénzeseknek üresen hagyott időben egyetlen betegük sem lesz. Azaz: lényegében veszteségtermelésre kényszeríti az intézkedés az egészségügyi szakellátókat. Megoldást a többletforrás jelenthetne, vagyis az, hogy ha nem a szakrendeléseket kellene kvóták közé szorítani, hanem az ellátottak után fizetne az egészségbiztosító. Erre azonban remény sincs, hiszen az új szabály célja, hogy még kevesebb pénzt költsön az állam az egészségügyre.
Az egészségügyért felelős államtitkárság viszont úgy számol, hogy az egymillió táppénzes fele nyúlik csak túl a soronkívüliséget jelentő 15 napon. Ez a félmillió ember pedig – állítja a szaktárca – a szakrendelők éves forgalmának mindössze egy százaléka. (Vagyis az államtitkárság évi 50 millió orvos-beteg találkozással számol.) Mindez a várólistákat csak átmeneti időre nyújthatja meg, később a rendszer kiegyenlítődik. A lap szerint az viszont nehezen érthető, hogy ha az államtitkárság egyszázaléknyi többletbeteggel kalkulál, akkor miért írja elő, hogy a szakrendelési idő 60 százalékában maradjon üres az előjegyzési napló.
