Az antifasiszta mozgalom a II. világháborút megelőzően a nácik ellen jött létre, illetve már korábban, a húszas évektől. Nekünk is van egy holokauszttúlélő alelnökünk, akit hatéves korában Raoul Wallenberg mentett meg. Az ő tetteiket deheroizálja ez a tiltás
– értékelte lapunk megkeresésére az antifa terrorszervezetté nyilvánítását Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke. Neve onnan is ismerős a közvélemény számára, hogy 2012-ben egy békés antifasiszta demonstráció után tucatnyi ellentüntető körbevette és brutálisan összeverte a már akkor is idős férfit. Ezt az esetet is felidézte most lapunknak nyilatkozva: mint mondta, bár a támadás emléke kitörölhetetlen emlék, a jogkövetkezmény nem maradt el – az igazságszolgáltatás minden egyes elkövetővel szemben eljárt, a bűnösöket elítélték. Ennek tükrében különösen fájlalja, hogy az „antifa elleni” mostani intézkedés alapján a kormánynak már nem az az érdeke, hogy a hatóságok egyesével felelősségre vonják a bűnelkövetőket, hanem már előre diszkriminál egy egész közösséget.
Orbán Viktor bejelentése és a rendelet megjelenése óta valóban az a mozzanat a legtalányosabb az üggyel kapcsolatban, hogy a kormány nem konkrét személyeket vagy csoportokat nyilvánított terroristává, hanem az egész antifát. Ami azonban
amely legfeljebb egy informális mozgalmat jelöl, személyek és csoportok laza hálózataként lehet értelmezni.
Hunyadi Bulcsú, a Political Capital szakmai vezetője, illetve a radikalizmus és extrémizmus kutatási program vezetője elsőként szintén ezt a problémát emelte ki.
A rendelet adós marad az úgynevezett »antifa csoportosulás« világos meghatározásával, ami a jogalkalmazóban bizonytalanságot kelthet, egyúttal felveti az önkényes alkalmazás lehetőségét
– hangsúlyozta a szakértő, aki szerint – bár jogi oldalról csak óvatosan foglalt állást – a rendelet a fájó leegyszerűsítéseivel együtt is alkalmazható lesz a napi gyakorlatban.
