Budapest romantikus szerepet kapott a legutóbbi filmjében. A Shrouds, aminek Halotti lepel lehetne a magyar címe, úgy fejeződik be, hogy új szerelme biztosítja róla a főhőst, örömmel venné, ha egymás mellé temetnék őket a magyar fővárosban. Miért Budapestet választotta mint végső szerelmi fészket?
Valójában fogalmam sincs. Jártam itt harminc évvel ezelőtt, amikor a Pillangó úrfi párizsi operaházban játszódó jeleneteit forgattuk. Budapest itt kavarog bennem. Ez a Konzum című regényem egyik helyszíne is. A Shrouds befejezéséhez kis országot kerestem, aminek megvannak a maga ellentmondásai. Olyan helyet, ahol lehetne fogadókészség a hősünk különleges temetkezési módszerére, ő ugyanis élőképet közvetítő kamerát épít a sírokba. Budapestet írtam a forgatókönyvbe, de írhattam volna éppenséggel Görögországot is.
Igaz, hogy amikor annak idején itt forgatta a Pillangó úrfit, akkor forgatott először Kanadán kívül?
Nem vagyok benne biztos, de könnyen lehet.
Később egy interjúban úgy fogalmazott, csak a pénzért vállalta a filmet.
Azért ezt finomítanám. A Pillangó úrfi sem volt éppen népszerű, tömegeket vonzó film. Tény, hogy a mai napig a legtöbb pénzből forgatott filmem, számos forgatási helyszínnel – Kanada és Magyarország mellett Franciaországba is elutaztunk. Úgy emlékszem, nagyon is szerettem volna megcsinálni azt a filmet. Más volt, mint bármi, amit korábban forgattam, de ez tette izgalmassá. Meg kellett győznöm David Geffent, hogy én vagyok az alkalmas rendező. Ez biztos nem sikerült volna, ha csak a pénz jár az eszemben. Annak is örültem, hogy a Két test, egy lélek után megint Jeremy Ironsszal dolgozhatok, és kifejezetten érdekelt a történet helyszíne, Kína a kulturális forradalom időszakában. Amit csak tudtam, elolvastam a témában.
Lett volna lehetősége a Pillangó úrfi után maradni a nagy költségvetésű filmeknél, és átevezni a hollywoodi fősodorba?
