Immár több mint egy hete keresik azt a 27 éves nőt a Visegrádi-hegységben, aki túrázni indult, majd onnan nem tért haza. A Pest Vármegyei Mentő-kutató szolgálat szerint Kaszás Nikolett a Spartacus-túraösvény közelében tűnhetett el, ott látta utoljára egy túrázó. A mentők azóta a közelben túrázók segítségét is kérték abban, hogy nyomvonaluk megosztásával kizárhassák azt a területet, amit már nem kell átfésülni. A nő egyelőre nincs meg, az sem tisztázott, hogy valóban a túrán tűnt-e el. Nem sokkal később egy 87 éves férfinek is nyoma veszett a Pilisben, őt szerencsére élve megtalálták a kutató-mentők. Az ilyen eseteket hallva sokakban felmerült a kérdés, mennyire jó és okos dolog egyedül túrázni.
A kérdésben egyértelmű válasz nyilván nem létezik: van, aki imádja, más ódzkodik tőle. Sokak számára az egyedül túrázás jelenti a valódi kiszakadást a mókuskerékből. Ennek megvannak az érthető előnyei: nem kell másokhoz alkalmazkodni, nem kell másokkal kompromisszumokat kötni, olyan tempóban, olyan útvonalon és annyi pihenővel haladhat a túrázó, ahogy neki jó. Arról nem is beszélve, hogy a túrázásban sokak számára éppen az a vonzó, hogy kicsit kiszakad az embertömegből, és egyedül lehet a természetben. Az ember ráadásul sokkal jobban tud a környezetére fókuszálni, ha egyedül van, ezzel együtt könnyebb elmélyülni is. Vannak azok, akik nem azért választják az egyedül túrázást, mert éppen nincs kivel menniük, hanem mert kifejezetten ezt szeretik. Az azonban a számokból is látszik, hogy nem az egyedül túrázás a jellemző, a többség inkább társaságban indul útnak:
Míg valakinek mindez épp vonzóvá teszi a túrát, mások – és ők vannak jóval többen – inkább többedmagukkal indulnak el. Sokaknak a túra inkább társas élmény, közösségi program. Ezen túl azonban nem feltétlenül csak szociális szempontból jár előnyökkel, ha vannak körülöttünk emberek. Társaságban túrázva kevésbé érezzük kitéve magunkat a veszélynek a gyanús emberektől, egy társaság kisebb eséllyel lesz incidens áldozata, az egyedül közlekedőkbe viszont
