„Az alkotmányozási folyamatban alaposan leszerepelt a magyar politikai elit: a kormánypártok nem voltak képesek olyan körülményeket teremteni, hogy az ellenzék értelmét lássa a részvételnek, az ellenzék pedig nem tudott felülemelkedni sérelmein, és igazán meg sem próbálta kompromisszumokra bírni a Fidesz-KDNP-t” – olvasható Török Gábor legfrissebb blogbejegyzésében.
A politológus ezt követően Sólyom Lászlónak az 1994. október 6-án Siófokon, a Második Magyar Jogászgyűlésen elmondott beszédét idézi, mondván a szavai időtállónak bizonyultak: „Alapvető alkotmányossági problémát okoz azonban, hogy az Alkotmány maga is az összes képviselő kétharmadának szavazatával módosítható. (…) Az Alkotmány módosításánál a kétharmados többségnek értéktartalma van, nem csupán számbeli fölényt, hanem azt is ki kell fejeznie, hogy az Alkotmány nem egyedül a kormánytöbbség akaratától függ. (…) Akik korábban, ellenzékben lévén, sorozatban (…) hivatkoztak a Kormány és ellenzéke közötti konszenzus szükségességére, most, többségbe kerülve csak a puszta törtszámot látják a kétharmadban. A formális szemlélet azonban az Alkotmányt a közönséges törvények szintjére silányítja. Örvendetes jogállami fejlődésünknek az felelt volna meg, ha a Kormány rögtön hatalomra kerülése után a régi eljárási renden egyetlen alkotmánymódosítást terjeszt elő: az Alkotmány csupán kormánytöbbséggel való megváltoztathatatlanságát.”
„Egy pillanatig sem állítom, hogy így ne lehetne alkotmányt létrehozni, (…) a folyamat azonban ebben a formában sajnos kockázatokkal jár: csökkentheti az alkotmány elfogadottságát és veszélyeztetheti tartósságát. Pedig mindkettő nagyon fontos lenne” – mutat rá Török.
