A magyar lakosság 52 százalékának nincs semmilyen megtakarítása. Negyedüknek 1 hónapra való tartalékuk sincs arra az esetre, ha elveszítenék a munkájukat, 3-6 havi munkanélküliséget pedig már 63 százalékuk nem lenne képes átvészelni gond nélkül – kaphattunk bepillantást a pénzügyi kultúrát feltérképező kutatásból (Pénziránytű –MNB) a pénteki megtakarításokkal foglalkozó sajtóbeszélgetésen.
A válság, a devizahitelesek kiábrándító helyzete, az hogy rengeteg szó volt mostanában a magánnyugdíj-pénztári rendszer megszüntetésével kapcsolatban az öngondoskodásról mindinkább tudatosította a lakosságban, hogy muszáj takarékoskodniuk. De erre még jó lenne, ha ráerősítene az állam is – hangzott el.
A megtakarításokat nemcsak azért kellene, hogy stabilan, átláthatóan, hosszú távra ösztönözze a kormány, hogy az emberek képesek legyenek saját magukról gondoskodni, hanem ez a gazdaság és a költségvetés finanszírozásához is szükséges lenne. Ezen kívül az államadósság összetételén is javítanának a hazai megtakarítások, általuk csökkenthető lenne a külföldi eladósodottság, ami igen fontos lenne az államnak – mondta el a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója Vízkeleti Sándor.
A Ratkó-unokák kerülhetnek a legnagyobb bajba
Leginkább a most 31-35 év körüli Ratkó-unokáknak lesz muszáj előtakarékoskodniuk, mivel ők és szüleik ma a legnépesebb korosztály, viszont az unokák kevésbé termékenyek, mint szüleik. S mivel ők kevesebb gyermeket vállaltak, így aztán kérdés, hogy ki finanszírozza majd a nyugdíjukat.
Három választásuk van: vagy már most szerényebben fogyasztanak, megtakarítanak idős korukra, vagy elszegényednek öregségükre, vagy jelentős terhet raknak utódaikra, akiktől az állam kénytelen lesz magasabb járulékokat beszedni, hogy a szüleiknek legyen nyugdíjuk – vázolta lehetséges jövőjüket a TÁRKI vezető kutatója Gál Róbert Iván.
Merre mehetne el az ösztönzés?
A támogatásokat nem egyedi termékekhez, hanem megtakarítási időtávokhoz kapcsolná Vízkeleti Sándor. Minél hosszabb időszakra kötelezné el magát valaki, annál nagyobb ösztönzést adna neki. Az egyforma időtávú és költségszintű megtakarítási formákat ilyen szempontból egyforma elbírálás alá venné. S mindenképpen fontosnak tartaná, hogy kiszámítható, s ezáltal bizalmat keltő legyen a támogatási rendszer. A változások (az utóbbi tíz évben sok ilyen volt) ugyanis nem kedveznek a megtakarítási kedvnek.
Szerinte azt is meg kellene fontolni, jó-e a mostani rendszer, amiben a nyugdíj-célú megtakarításokat nemcsak nyugdíjszolgáltatásra lehet felhasználni, Ma az önkéntes nyugdíjpénztári vagyont 20 év után fel lehet venni, a nyugdíj elő-takarékossági számlán gyűjtött pénzt pedig át lehet vinni tartós befektetési számlára. Mérlegelni kellene, nem lenne-e célszerű emelni, vagy a minimálbér bizonyos százalékához kötni az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokhoz járó adókedvezményt, hogy az folyamatosan emelkedjen. Vízkeleti Sándor azt is támogatná, ha a megtakarítások után járó adókedvezmény közvetlenül a megtakarítási számlára kerülne.
A cafeterián belül erősítené a megtakarítási célú juttatásokat, akár úgy is, hogy (ismét) adómentessé tenné őket (korábban adómentes volt az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás). A mostani, egykulcsos rendszerben ugyanis az azonnal felhasználható juttatások mellett kevéssé vonzóak az öngondoskodással összefüggőek.
Szja-változások és megtakarítás
Mintegy 500 milliárd forinttal nőhet a kiáramló munkajövedelem a magasabb keresetűeknek kedvező szja-változások miatt. Közülük is a 4-5 millió forint éves jövedelem felettiek kerültek a legkedvezőbb helyzetbe, akik feltehetően félre is tudnak tenni – említette meg RSM DTM adópartnere, Hegedűs Sándor.
Vízkeleti Sándor szerint akik többet keresnek, azoknál először az elhalasztott vásárlások kerülhetnek sorra, s mintegy hat hónap múlva jöhet szóba a takarékoskodás, amikorra hozzászoknak a magasabb jövedelemhez. Eddigre valószínű, hogy a szolgáltatók is kirukkolnak majd új, rendszeres megtakarítást ösztönző termékekkel – vélte.
Szóba került az is, hogy vajon a magánnyugdíj-pénztári hozamokkal mit kezdenek, akiknek jár. Mivel tudomása szerint elsősorban az alacsonyabb jövedelműek léptek vissza az állami rendszerbe, Vízkeleti Sándor azt valószínűsítette, hogy ők el fogják ölteni a hozamot.
Hegedűs Sándor felvette azt is, hogy át kellene gondolni, hogyan lehetne az alacsonyabb jövedelműeket is rávenni, hogy félre tegyenek. Náluk az adójóváírás nem eléggé motivál, mivel eleve kevés az adójuk, amiből lejöhetne a megtakarítások miatti jóváírás. Vízkeleti Sándor szerint szóba jöhetne, hogy a költségvetésből 15-50 százalékot hozzáadjanak az alacsony jövedelműek szerény megtakarításaihoz, s így számukra is vonzóbb lenne a tartalékképzés.
