Miközben szélsőjobbos csoportok masíroznak Gyöngyöspatán és Hajdúhadházon, cigányok és nem cigányok verik össze egymást, a kormány pedig jogszabály-módosítással és rendeletekkel igyekszik közéjük férkőzni, a társadalomtudósok is összedugják a fejüket, hogy a tünetek mögötti okokat keressék, amelyek feltárása közelebb vihet a megoldáshoz.
Fotó: Komka Péter/MTI
Egy világrendszer válsága
A viszonylagos akaratszabadság állapotában vagyunk – idézte Miszlivetz Ferenc szociológus Wallersteint (a függőségen alapuló világrendszer teoretikusát) az ELTE PPK és az Értéktér kezdeményezés együttműködésében Fülöp Márta által szervezett konferencián. Egy világrendszer végső válságát éljük meg éppen. Azt még nem tudjuk, hová vezet, de nincsen már visszatérés az egyensúlyi állapotba. Míg a világ más részein a demokráciáért harcolnak, a nyugati társadalmakban annak a válságáról beszélünk, mert a globális kapitalizmus összetett kihívásaira nem találtunk megfelelő válaszokat – mondta a professzor.
Magyarországon a törvény inkább csak elvben fontos, az emberek nagy része nem hiszi, hogy munkával lehet sokra jutni, egymásban és az intézményekben sem bíznak, úgy gondolják, jó kapcsolatok és jó családi háttér nélkül nagyon nehéz előrébb jutni – derül ki a TÁRKI 2009-es kutatásából, amely az Értéktér létrejöttének indítópontjául szolgált. Az is kiderült, hogy nem bízunk magunkban és a jövőben sem, mint ahogy abban sem, hogy a sorsunkat magunk alakítjuk.
Az értékek válsága
Az előadók a demokrácia válságát az értékek válságával hozták párhuzamba. Magyarországra a szabadság és a szegénység egyszerre hullott rá – emlékeztetett Miszlivetz, ezért a szabadság melletti elköteleződés nem erősödött meg. A radikális individualizmus egoizmusba csapott át, ami a normátlansághoz vezetett. A normák pedig kötelességen és elkötelezettségen alapulnak, és a társadalmi integráció alapjai. Ha a normáink negatívak, bár szabadok vagyunk, nem vagyunk integrálva – mondta előadásában Kiss Endre filozófus. Mindez pedig a társadalom szabadságának teljes elvesztésével jár.
De mielőtt elveszítenénk a fonalat, álljunk meg itt egy kicsit, és nézzük meg közelebbről, mit is jelent ez a pozitív normátlanság! Hamar rá fogunk ismerni a jelenségekre. Ennek szellemében cselekszünk, ha mondjuk azt valljuk, hogy semmit sem szabad úgy megváltoztatni a társadalomban, hogy azoknak jobb legyen, akik utánam jönnek (ezt a professzor az „öreg katona” normának nevezi). De ilyen pozitív normátlanság az öntörvényűség vagy a passzív karrierizmus is. (A már említett kutatás szerint az emberek 86%-a szerint rendben van, ha mindenki csak a saját előrejutásával törődik, és míg 52%-unk elítéli a hálapénzt, a többség azt gondolja, érdemes csúszópénzt adni.)
Dr. Fülöp Márta, pszichológus, a konferencia házigazdája
Az, hogy megszoktuk, hogy amit látunk/hallunk/olvasunk, az nem igaz, és az igazságot a dolgok mögött keressük, szintén ezen normátlanságok közé tartozik, mint ahogy egy szerinte tipikusan magyar jelenség, a nyilvános hallgatás normája is. Eszerint olyan dolgokról, amik fontosak lehetnek, gyakran inkább hallgatunk, mert nem tudjuk, mi a fontos benne, vagy egyszerűen csak nem tudjuk, mit mondjunk. Kiss arra figyelmeztet, hogy a mindennapi cselekedeteinket ezek a normák, azaz normátlanságok irányítják, és így fenntartják a társadalmi kettéosztottságot a bizalmatlanság erősítésén keresztül.
Baj-e a bizalmatlanság?
A bizalmatlanság lehet racionális – vetette fel Krekó Péter politológus és szociálpszichológus, a Political Capital kutatási igazgatója felszólalásában. Mérő László is bebizonyította, hogy a verseny gyakran javítja az együttműködést és csökkentheti a holtteherköltséget, ezért a konfliktusokat nem kell elkerülni minden esetben. De a bizalmatlanságnak van egy olyan szintje, vagy inkább mintázata – hogy Krekó gondolataival vigyük tovább a szálat -, amely a rendszer működőképességét kezdi ki, és olyan csoportok megjelenéséhez vezet, amik az intézmények szerepét veszik át. (Illusztrációért nem kell messzire visszagondolnunk.)
A bizalmatlanság jellemzően a szélsőjobb- illetve a szélsőbaloldal szavazói esetében csúcsosodik ki. Magyarországon azonban van egy középső csúcs is, ami azt jelzi, hogy a bizalmatlanság normává vált, így folyamatosan újratermelődnek a bizalmatlanságon alapuló jelenségek. (Például azok, amiket a fentiekben már emlegettünk.) Krekó szerint a politikusoknak kellene konszenzusra jutnia a tekintetben, hogy az intézményrendszer szavakkal való szétverése ne legyen politikai eszköz.
Hunyady György pszichológus professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy a pesszimizmus a demokráciában nem feltétlenül nemzeti karaktervonást tükröz, hanem a kedélyváltozás apály-dagály jellegét, amely vissza-visszatér, hogy ütemesen felőrölje a kormányokat. A 2010-es választás után azonban robbanásszerű kedélyállapot-változás nem következett be, a közhangulat nem követelte a demokrácia szabályinak újraírását. A választások után is maradt a pesszimizmus.
Mit tehetünk?
A gondolkodás és kommunikáció nehézségei több előadásban is szerepet kaptak. Ugyanis ha nem tanulunk meg kellő módon beszélni, vitázni, érvelni a fontos kérdésekről, nem lesz az arról való gondolkodáshoz sem meg az eszköztárunk, szabályrendszerünk. „A szicíliai maffiózó legalább azért hallgat, mert tudja, mit kell elhallgatnia”- mókázott Kiss professzor.
Galambos Rita, aki a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány színeiben tartott előadást, a kérdezés és vitázás kultúrájára való nevelés fontosságát hangsúlyozta. Meglepő számokat mutatott a fiataloknak a politikáról vallott nézeteiről, miszerint 60% érdektelenül fordul el a politikától, és egyharmaduknak mindegy, hogy demokráciában vagy diktatúrában él-e. Ezért szerinte hatalmas a felnőtt társadalom felelőssége a tekintetben, hogy mire neveli az ifjúságot.
A mostani negatív hangulatban sem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia folyamatosan képes megújulni – mondta Miszlivetz Ferenc, igyekezvén pozitívra hangolni a közönséget. Gondoljunk csak a közösségi hálózatok hatására. A krízis mindig lehetőség. Szabadesésben vagyunk, ahol a viszonylagos akaratszabadság állapotában bekövetkezhet, hogy kisebb társadalmi csoportok kezdetben jelentéktelennek tűnő törekvései komoly változást váltanak ki a társadalomban. Bár úgy tűnik, az egyensúlyi állapot egyre messzebb van, a vég azonban nyitva.
