Nekem személyesen teljesen elegem van a luxizásból, a repülőzésből, a jachtozásból és az egészből, amit néhány ember ebben az országban a megteremtett lehetőséggel csinál. A Fidesz nevében azt várjuk el, hogy ezt minél előbb hagyják abba, mert ezzel szégyent hoznak az egész közösségünkre
– mondta a múlt héten Lázár János. A bizonytalankodók kedvéért megjegyzem, hogy e hírlevél friss, azaz a múlt hét 2025 márciusát jelöli.
Ekkor lett elege Lázárnak a luxizásból, s meglehet, már-már a szociopátia határán tangóztam, de nem gondoltam azonnal arra, hogy szolidaritási akcióba kezdjek a légi irányítókkal, miután úgy megszaporodtak a feladataik, hiszen nyilván egyszerre kapcsolt landolásüzemmódba az összes luxusrepkedő neres, amikor értesült arról, hogy luxizásnak számít a bulija.
Azt sem tudom pontosan, kikre gondolt Lázár János, ám fókuszcsoportos kutatás nélkül is ki merem jelenteni, sok magyar gondolt Tiborcz Istvánra, a miniszterelnök szupergazdag vejére, akit a magyar nyelv igazsága ellen viselt kérlelhetetlen háborúnk keretében vállalkozóként emlegetünk – noha karrierjének beindítása sokkal kevésbé kötődik a vállalkozások indításakor általában emlegetett kitartáshoz, kockázathoz, szenvedélyhez, mintsem Lázár János vállalásához.
Immár hét éve, hogy ebben az újságban feldolgoztuk az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának, az OLAF-nak a jelentését. Ebből kiderült, hogy a szervezett bűnözés feltételeinek is megfelelhet az a szisztéma, amit feltártak az Elios-ügyben.
