Nahát! – március huszonkilencedike másnapján politikai riport kizárólag ezzel a szóval kezdhető. A péntek este nyolc és nyolc tizenöt közötti történés indokolja, hogy a következő huszonnégy órára viszonylagossá minősítsünk mindent, ami a közéletben zajlik. És ebbe a mindenbe történetesen beleesik a szocialisták szombati tisztújító kongresszusa. Tessék így olvasni az alábbiakat.
Másnap
Fotók: Neményi Márton
Igazán méltányolható módon zárt üléssel kezdődik a rendezvény, nincs azon semmi meglepő, hogy a bal élcsapata nem kívánja zsurnalisztákkal hígítani a küldöttekben materializálódott intellektuális esszenciát. Azt is csak doktor Török szóvivőtől tudjuk meg, hogy doktor Mesterházy Attila pártelnök nyitóbeszédében megállapította: vezetésével az elmúlt szűk két esztendőben stabilizálták az MSZP helyzetét, növekedő pályára állították a párt támogatottságát, s így ma már a szocialisták részvétele nélkül lehetetlen leváltani a doktor Orbán-kormányt.
Dr. Szanyi integet
Odabent első körben pártelnököt és választmányi elnököt választ magának a párt. Mesterházy egyetlen kihívója, doktor Szanyi Kapitány Tibor eközben az épület előtt, oldottan osztja meg gondolatait a sajtóval. Ezek közül a legfontosabb a következő: „Ha nem én leszek a pártelnök, nem lesz változás.” Doktor Kapitány mellesleg „tolvajok szövetségének” minősíti doktor Orbán kormányát, s úgy ítéli meg, „2014-ig sem bírja ki ez a rezsim”.
Doktor Tóbiás: Schmitt lopott
Alig pár perc múlik, s doktor Tóbiás József frakcióigazgató tart sajtótájékoztatót Schmitt péntek esti interjújáról. “Reméljük, lesz még olyan köztévé, ahol a riporter nem mikrofonállvány” – ezzel nyit. Doktor Tóbiást “megdöbbentette”, hogy az elnök “nem érti és nem is érzékeli a valóságot”, s kijelenti, Schmitt “nem mond valót, lopott”, ráadásul “már nem jeleníti meg a nemzet egységét”. Az államfő szerepléséért a Fideszt teszi felelőssé doktor Tóbiás, aki a köztársasági elnök elmozdítására buzdítja az Országgyűlést.
Tóbiás: Nem kell mikrofonállvány
„Személyesen nekem ez a menet nagyon sokat adott” – ez a mondén mondat már a kongresszus rövidke nyílt szakaszában ér bennünket. Elkövetője egy ifjú szocialista, aki a borsodi éhségmenet résztvevőjeként kétszáz kilométert gyalogolt pár héttel ezelőtt. Csak hát nincs az a menet, ami jobban érdekelné most a kongresszusi küldötteket annál, vajon ki nyerte az elnökválasztást. Ennek ellenére az eredményhirdetés előtt még meghallgatjuk, hogy az egy hónapig negyvenhétezer forintból élő doktor Bárány Balázs szerint „rettenetes érzés volt, hogy egy jobb borotvahab vagy egy üdítőital elérhetetlen távolságba került”. Mi több, doktor Török szóvivő kijelenti, hogy „a történelem ránk zuhant az elmúlt két évben”.
Doktor Mesterházy: Ne mögém, mellém
Eztán közlik végre a számokat: a háromszáznyolcvankilenc küldöttből háromszázhetvenhárom adott le érvényes szavazatot, ebből kétszázötvennyolcat doktor Mesterházy kapott, száztizenötöt doktor Szanyi. Papírforma.
A győzelem után a családcentrikus doktor Mesterházy Attila meghatóan végigcsókolja feleségét s gyermekeit, majd jól felépített beszédében köszönetet mond mindenkinek. Az „álljatok mellém, ne mögém, mellém” felszólítással pozícionálja magát, és tiszteletet parancsolóan a „sokféle nézet összehangolója” szerepre jelentkezik be. Vélhetően a vereséget emelt fővel viselő, szimpatikusan körbeintegető doktor Szanyinak címzi intelmét, miszerint mától nincs helye „mellébeszélésnek, kibeszélésnek”. Ezzel együtt „tanácsot és kritikát is szívesen veszek”, minek következtében „osztozunk munkában és felelősségben”.
Csók, anyu
Nincs az a hős, aki ne egy derék előd folytatásának tekintené munkásságát. Doktor Mesterházy ez ügyben nem lehetett könnyű helyzetben. Haladjunk csak visszafele az időben: doktor Bajnai, hát, ő rivális, nem jó, doktor Gyurcsány, pláne nem, plusz őszödös, ott van doktor Medgyessy, ő Dr209-es, tehát felejtős, aztán doktor Horn 1994-ből… na, ő jó lesz. Vélhetően ilyesmi gondolatmenet eredményezi a következő kongresszusi mondatot: „Együtt köszönjük meg Horn Gyulának, hogy erős, győztes, jól szervezett pártot csinált az MSZP-ből… A mi dolgunk az, hogy újra ilyen párttá tegyük az MSZP-t.”
Doktor Horn – a minta
Na de a doktor Horn utániakkal is kezdeni kéne valamit. Mit is? „Őszintén kell beszélni a múltról.” Arról a múltról, melyben „bizony voltak hibák”. Doktor Medgyessy „kisiklott”, a legutóbbi köztársaságielnök-választáson doktor Szili személyében „olyan jelöltet állítottunk, aki mögé nem tudtunk többséget teremteni”. A párt első embere 2006 elején megszegte a szabályt, miszerint „a nyilvánosság előtt és zárt körben is őszintén kell beszélni”, még akkor októberben nemcsak „fekete kapucnisok”, hanem „rendőregyenruhások” is követtek el törvénytelenségeket, plusz „hiba volt, hogy a reformokat nem készítettük elő, az embereket nem készítettük fel”. Továbbá: „Hiba volt a miniszterelnök-állítás körüli huzavona”, „nem figyeltünk eléggé az értünk aggódó értelmiség hangjára”, valamint „fontos társadalmi, szociális problémákra nem találtunk választ”, olyanokra, amik „ellehetetlenítik a többség és a kisebbség együttélését”.
És egy orvosdoktori állítás: „A párt immunrendszere nem volt elég erős, hogy a nyerészkedős embereket idejében kivesse magából.” Még szerencse, hogy „ez a párt tisztességes emberekből áll”.
Summázat és konklúzió: „Az egymásra rakódó problémák vezettek a vereséghez”, de „tettekkel fogjuk igazolni, hogy tanultunk a hibáinkból”.
Mindeközben, véli doktor Mestreházy, a sikereikre azért büszkék lehetnek. Sorolja is őket: kígyóként kígyózó sztrádák, aszfaltréteget nyerő földutak, megújult iskolák, kórházak, bővülő felsőoktatás, turbulens panelprogram, impozánsan emelkedő minimálbér és dagadó családi pótlék, plusz „sosem volt kérdés, hogy Európa a barátunk-e”.
A jelent értékelve azt mondja doktor Mesterházy, hogy nagy a baj, ezért igazán szükség támadt a Magyar Szocialista Pártra. Doktor Orbán Viktort és Schmittet emlegetve morális válságról szól doktor Mesterházy Attila, és felszólítja a miniszterelnököt: ha már ő csinált Schmittből államfőt, most tegyen arról, hogy mentoráltja, aki „szégyent hozott a nemzetre”, távozzék a Sándor-palotából.
Doktor Mesterházy tenni akar az „emberségesebb kapitalizmusért”, munkahelyeket teremtene, szövetkezne a „becsületes” multikkal és bankokkal, keményen megadóztatná a „gazdagabbakat”, legalább egy keresőt akar minden családba, s doktor Bajnai minapi programját kopírozva felelősséget és együttműködést vár a segélyből élőktől.
Mindenki gyógyulhasson
Három fő célt állít pártja elé: mindenki tanulhasson, mindenki dolgozhasson és mindenki megőrizhesse egészségét, s gyógyulhasson, ha beteg.
Mesterházy doktor örömmel konstatálja, hogy a Magyar Szocialista Párt „kimozdult a holtpontról”, ami szerinte annak köszönhető, hogy „az MSZP már nem az a párt, ami két éve volt”.
A beszéd után sajtótájékoztatón kérdeztük őt, hogyan kívánja domesztikálni doktor Szanyit, aki bizony sok csúnyát mondott rá a lapunknak hétfőn adott interjújában. Doktor Mesterházy szerint nincs szükség nevezett kihívó háziasítására. A doktor Szanyi-féle „válasszuk szét a pártelnöki, a frakcióvezetői és a miniszterelnök-jelölti posztot” ötletet pedig ekképpen kommentálta a drFN24.hu kérdésére: a kongresszus azzal, hogy engem választott, hetven-harminc arányban döntött ebben a kérdésben is.
Délután ötre megválasztódtak a további vezetők is. A legnagyobb és egyben egyetlen meglepetés, hogy doktor Szanyi az elnökhelyettességért vívott küzdelemben is alulmaradt, ott épp Simon Gáborral szemben (ötvenöt-negyvenöt volt az arány). Alelnök lett Gúr Nándor és Horváth Csaba (nem nyert Herczog Edit), választmányi elnök Botka László. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot Tukacs István, az Etikai Bizottságot Bárándy Gergely, a most létrehozott Etikai és fegyelmi ügyek Tanácsát Steiner Pál vezeti. Elnökségi tag lett Bangóné Borbély Ildikó, Demeter Márta, Harangozó Tamás, Korózs Lajos, Kunhalmi Ágnes, Szanyi Tibor, Teleki László, Tóth Bertalan, Varga László, Winkfein Csaba.
Ja, és mindenki doktor.
