Olyan dzsoggingos a hangulat a Parlamentben.
Bár a patkóban zajlik az ülés, több képviselő is tárlatvezetést tart, bizonyára a választókerületükből érkezett polgárokat/embereket/hölgyeket-urakat/elvtársakat visznek körbe. Egy fideszes a mennyezeti festményeket magyarázza lelkesen a híveinek, némileg indokolatlannak tűnő önbizalommal; párttársa Steindl Imre szobrát elemzi a társalgóban „itthon vagyok, de nagyon” intonációval; kőhajításnyira tőlük a tetőtől talpig hollófekete Levi’s-be öltözött Gyurcsány hallgatja gondterhelten a nép hangját a rá annyira jellemző „államat állva könyökölve támasztom bal tenyerembe” pózt felvéve.
Vona Gábor egy a göndör sörényét Madonna-hajgumival varkocsba fogó, szemüveges, rajzfilmfigurákat idéző, már most kokárdába borult fiatalemberrel fotózkodik. Pár lépéssel (és néhány évszázaddal) odébb egy solymász (turulos?) viseletbe bújt férfiú tárgyal valamelyik jobbikos honatyával, bőrcsizma, bőnadrág, combközépig érő arany-fekete brokátkaftán, veretes tarsoly – ebből áll a szett. Azon agyalunk, vajon hová tehette a solymát (turulját?). Leadta a négyes kapunál? Őrök vigyázzák az ősmadarat? A fordulóban ő is elkapja Vonát, aztán meg mi őt, így tudjuk meg, hogy az ősmagyar.hu vezetőjéhez van szerencsénk. Köbeklektika. Amúgy szimpatikus figura, néhány hetes szarvasünőűzés után tán nekünk sem tűnne föl rajta a jelmez; kedélyes nyugalommal szidja az amcsi meg a kínai szokásokat, a műszálas termékeket, s hungarian fashion trénerként ajánlja figyelmünkbe honfoglalóink holmijait, köztük a bőrcsizmát, amiben nem büdösödik a láb.
Hagyományőrző újsütetű ismerősünknek bizonyára sír a lelke, amikor megpillantja a jobbikos Z. Kárpát Dánielt, aki bordó mankóval biceg a folyosón – mi sportbalesetet sejtünk, ősmagyar.hu úr nyilván a fránya modern lakkcipőt okolja, amiben ezek szerint nemcsak pálik, hanem sérül is a magyar mozgásszerv.
Még szerencse, hogy Z. Kárpát párttársa, Zagyva György Gyula fitt, mint egy utcai harcos utcai harc előtt, mind lábilag, mind szellemileg, ennek megfelelően széles mosollyal és innovatívnak semmiképpen sem minősíthető harsány „miben sántikálsz?” kérdéssel üdvözli Z-t. Aki persze kacajjal (mi több: kacagánnyal) nyugtázza a poent – nyilván túl van már néhány „látom, megint félreléptél, Danikám, muhahaha” típusú élcen. Jól kinevetik magukat, azt’ szkanderos kézfogás kíséretében váltanak egymással bajtársi csókot, valószínűleg nem hun-kompatibilisen.
Teszünk egy kört a kupolában, s a korona szomszédságában három urat pillantunk meg, egyikük mellett mankó támasztja a falat, ez éppen szürke darab. Visszaballagunk, nyugtázzuk, hogy Z. Kárpát Dániel már bot nélkül szónokol az ülésteremben, s arra kapjuk föl a fejünket, hogy egy ifjú hölgy biceg végig a társalgón, szintén mankóval, ráadásul Z. Kárpát-bordóval. Körbelesünk, keressük a kandi kamerát, vagy legalább egy molinót, ami arra utalna, hogy a mai ülésnapot valamelyik rehabmulti szponzorálja. Nem leljük egyiket sem. Kétségbeesésünk öt perccel később teljesedik ki, amikor az imént még sánta hölgy botmentesen, lazán, ruganyos léptekkel halad el előttünk. Élc? Csodás felgyógyulás? Kelj fel és járj?
Lázár ma a legsebesebb honatya, Lázár János. A patkóban verbális attakot szenved el egy bizonyos Sánta Jánoshoz köthető gyanús ügylet miatt (Sánta! szórakoznak velünk, de komolyan!), ám a fideszes frakcióvezető, úgy tetszik, tudomást sem vesz a támadásról, inkább padtársával társalog, majd villámgyorsan távozik a teremből.
Hasonló tempót diktál az elempés Kukorelly Endre, aki elszelel az interpellációk után, Vácra siet, író-olvasó találkozóra, minőségi csere. Egy pillanatra megrémít bennünket, amikor közli, hogy a literátusi akció mellett politizálni is fog, aláírást gyűjt pártja népszavazási kezdeményezéséhez, de meghökkenésünket látva közli, karakteresen elválasztja egymástól a két funkciót: a kultúrban kultúrozik, a flaszteron flaszterol majd.
Figyelmünket a t. Ház alighanem legkorpulensebb képviselője, a fideszes Hanó Miklós gravitálja magához, aki egy nájlonzacsiba bújtatott dupla narancs (naná) plusz ásványvíz kombóval szuszog szomorkodva az ülésterem felé, bizonyára a nagyböjt jegyében. Messze még a húsvéti sonka – ezt sejtjük a kedvetlenség hátterében, s osztozunk is a hangulatban.
