Mire alapozza a tanulmánya a végkövetkeztetéseként megfogalmazott állítást, hogy „veszélyben a soron következő választás”? – szegezte a választási szakértőnek a kérdést Rádai Eszter. – Jó néhány elemében elavult, sérti az egyenlő választójog elvét, a jelöltállítási rendszer súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, ráadásul adatvédelmi aggályokat is felvet, érkezik a felelet.
És íme hozzá a kész történet: „Az egyik aktivista végigkopogtat egy házat saját pártja nevében, és összeszed X számú ajánlószelvényt. Aztán az ugyanazon párthoz tartozó kollégája megy végig ugyanezen a házon, de már egy másik párt nevében. »Ne tessék bajlódni a kitöltéssel, csak tessék aláírni, majd mi megoldjuk a többit« – mondja a választópolgárnak, és máris a kezében van egy kincs, az aláírt ajánlószelvény, amit még bármelyik jelölt nevére ki lehet állítani.”
Az a rendszer, amit 1989-ben abban a biztos tudatban alkottak meg a Nemzeti Kerekasztalnál, hogy a ’90 után felálló első demokratikus parlament rögvest újat alkot helyette, akkoriban kifejezetten korszerűnek számított, derül ki a szakértő szavaiból. Viszont a két legfontosabb mai problémával nem számolhattak: az egyik a választókerületek közötti, a belső migráció következtében kialakult helyzet, amely az egyenlő választójog elvét sértő állapotot hozott létre. És nem kalkulálhattak az egyre terjedő jelöltállítási visszásságokkal, az ajánlószelvényekkel való visszaélésekkel sem, s még kevésbé azzal, hogy mára ez az intézmény jelenti a kis pártok, köztük az új politikai erők számára a parlamentbe jutás legfőbb akadályát.
Az eredetileg ideiglenesnek szánt választási térkép alapján 2006-ban egy veszprémi választó szavazata két és félszer annyit ért, mint egy szigetszentmiklósié, vagy fordítva: egy szigetszentmiklósié fele annyit sem, mint egy veszprémié. Sőt, az európai parlamenti választások idején már ennél is nagyobb volt az aránytalanság, ami 2010-re minden bizonnyal eléri a háromszoros mértéket. Ez a helyzet annak ellenére fennáll, hogy 2005-ben az Alkotmánybíróság határozatban mondta ki: a körzetek lélekszáma közötti eltérés már alkotmányos aggályokat vet föl, és 2007. június 30-ig adott határidőt az Országgyűlésnek, hogy orvosolja ezt a problémát… De most 2010 van, és még mindig nem történt semmi.
Hogy miért nem?
(A folytatás az ÉS-interjúban olvasható!)
