A folyadék vagy por, tabletta vagy pehely formájában árusított medveepével mindenféle betegséget gyógyítanak a torokfájástól az aranyéren és ránduláson át egészen az epilepsziáig. Előállítása olyan bőséges, hogy fogkrémbe, bonbonba és samponba is jut belőle – mondta el Kaitlyn Foley, a Traffic munkatársa.
A Laosz északi részében lévő Botenben álló ablaktalan, vizeletszagú épületben vagy tizenöt vasketrec áll méternyire a talajtól. Mindegyikben egy-egy medve, alig tudnak megfordulni a ketrecben, felállni pedig végképp nem. Az udvarban négy párhetes, zugkereskedőktől darabjáért 750 dollárért (140 ezer forint) vásárolt medvebocs várja, hogy a felnőttek sorsára jusson.
Az epét naponta egyszer fejik le egy tű segítségével – mondta el Sze. Más farmokon a medvék katétert viselnek, vagy egy lyukat fúrnak a hasukba a művelethez, amit az állatvédők “kínzásnak” minősítenek.
Borzalmasak az életkörülményeik, tűrhetetlen fájdalmaknak és pszichológiai szenvedésnek vannak kitéve – hangoztatta Jude Osborne, aki a laoszi Louangphrabang mellett működő, a Free the Bears Fund (szabadítsd meg a medvéket) nevű ausztráliai alapítvány által 2003-ban létrehozott medvemenhelyet vezeti. Az epeleszívásnak alávetett állatok élettartama a szokásos 25 év helyett mindössze tíz év.
A Traffic szerint Kína évi 6-30 tonnával feltehetően a világ első számú medveepe-előállítója. A Kínában legálisnak számító terméket számos ázsiai országba szállítja. Laosz, ahol állatvédelmi szervezetek szerint mindössze 100-200 medve él, nem versenyezhet Kínával, Vietnámmal vagy Dél-Koreával, de félő, hogy az egyes országokban egyre nagyobb nyomás alatt álló medvefarmok befogadójává válik. Sok vietnámi tenyésztő költözik Laoszba, ahol törvény tiltja ugyan a vadállatok kereskedelmet, de nagy a kereslet rájuk.
