Hiteles beszámolók szerint a tiszalöki börtönben a személyzet fizikailag bántalmazza a fogvatartottakat, beleértve fejre és testre gumibottal mért ütéseket, és rendszeres a fogvatartottak közötti erőszak is – olvasható abban a jelentésben, amelyet az Európa Tanácsnak a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés megelőzéséért felelős bizottsága (CPT) tett közzé kedden.
A jelentés a CPT 2023 májusában Magyarországon végzett időszakos látogatásán alapul, és kiterjed a rendőri őrizetben lévő személyek, több börtön, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI), valamint két polgári pszichiátriai intézmény betegeinek helyzetére is.
A székesfehérvári börtönben a CPT nem értesült a személyzet által elkövetett fizikai bántalmazásokról, és csak néhány elszigetelt esetről hallott a nyíregyházi börtönben is.
Ezzel szemben a tiszalöki börtönben számos hiteles állítás érkezett a személyzet által elkövetett bántalmazásokról, például pofonokról, ütésekről és rúgásokról, valamint gumibottal végrehajtott ütlegelésről.
A rendőrséggel kapcsolatban a delegáció által megkérdezett személyek többsége nem panaszkodott a bánásmódra, azonban érkeztek beszámolók a fogvatartott személyekkel szembeni fizikai bántalmazásról. A CPT-nek többen azt állították, hogy a bilincsek túl szorosak voltak, női fogvatartottakat zaklattak szexuálisan férfi rendőrök, valamint hogy fogvatartott személyeket verbálisan, például rasszista természetű sértésekkel bántalmaztak, és megalázó megjegyzéseket tettek transznemű személyekre vagy azokkal szemben, akiket átvizsgáltak.
A jelentés szerint általánosságban véve a rendőri őrizeti létesítmények anyagi körülményei rövid távú őrizet, azaz legfeljebb 72 óra esetén megfelelőek voltak, de a vonatkozó jogszabályok szerint az előzetes letartóztatásban lévő személyeket akár 60 napig is ilyen létesítményekben tarthatják. Bár úgy tűnik, hogy ez a gyakorlatban ritkán fordul elő, a rendőri őrizeti létesítmények körülményei továbbra is alkalmatlanok hosszabb ideig tartó fogvatartásra – tették hozzá.
A delegáció ellátogatott két civil pszichiátriai intézménybe is, a kistarcsai Flór Ferenc Kórház és a berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház pszichiátriai osztályára, ahol nem értesültek a személyzet által elkövetett fizikai bántalmazásokról, és a környezeti feltételek is mindkét intézményben sok szempontból megfelelőek voltak.
Ugyanakkor az épületek általában ridegek, személytelenek és barátságtalanok voltak, hiányzott belőlük a szín és a díszítés. A Gróf Tisza István Kórház betegeinek szobáiban akár kilenc beteg is volt, ami sérti a privát szférát és akadályozta a terápiás és gondoskodó környezet kialakítását.
Az ápoló személyzet létszáma mindkét intézményben alacsony volt, ami több szempontból is hátrányt jelent, például a betegek közötti erőszakos események kezelése során, a szabad levegőn történő mozgás hiányával kapcsolatban, de szóba kerül a betegek bevonása a többi beteg ellátásába is és a korlátozó intézkedések gyakori alkalmazása.
A jelentés szerint a Flór Ferenc Kórházban a betegek kényszerű elhelyezése elvileg megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak, a berettyóújfalui kórházban azonban a formálisan önkéntesen érkező betegek rutinszerűen zárt osztályokra kerültek, amelyeket nem hagyhattak el saját akaratukból, ha a személyzet úgy ítélte meg, hogy állapotuk kórházi kezelést igényel. A CPT úgy ítéli meg, hogy ezeket a betegeket de facto megfosztották szabadságuktól anélkül, hogy részesültek volna a pszichiátriai intézménybe történő kényszerű beutalást és annak rendszeres felülvizsgálatát kísérő jogi biztosítékokból.
Az Európa Tanács bizottsága úgy látja, hogy a magyar hatóságoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy amennyiben a pszichiátriai intézményt elhagyni kívánó, önkéntes beteg betegellátását szükségesnek ítélik, a vonatkozó jogszabályokban előírt megfelelő kényszerelhelyezési eljárást maradéktalanul alkalmazzák.
A látogatás lehetőséget adott a CPT tagjainak arra is, hogy a magyar hatóságokkal megvitassák a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket. E tekintetben sajnálatos, hogy még mindig nem létezik olyan jogi eljárás, amely hatékony védelmet nyújtana a külföldiek informális erőszakos kitoloncolása (pushback) és visszaküldés ellen, beleértve a láncvisszaküldést is – írták.
