Nem egy 20. századi, híres művész házaspár megítélése változott nagyot az elmúlt évtizedekben, amikor kiderült, hogy a házaspár női tagja nem csak modellt állt a neves férjének vagy a háztartást vezette, hanem ő maga is jelentősen hozzájárult férje hírnevéhez, esetleg ő maga jelentős alkotó a saját jogán is. Hasonló történt Moholy-Nagy László és első felesége, Lucia esetében is az elmúlt évtizedekben.
Nők az ünnepelt férfiak árnyékában
Kettejük közül a magyar származású, de művészetében külföldön kiteljesedő festő, fotográfus, formatervező Moholy-Nagy László az, aki életében megkapta a megfelelő elismerést, és az életrajzok megemlítették ugyan fényképész feleségét, Luciát is, utóbbit sokáig csak valamiféle szürke eminenciásként állították be zseniális férje mellett. Idővel azonban kiderült, Lucia hozzájárulása sokkal komolyabb a Moholy-Nagy életműhöz, mint azt korábban hitték: nemcsak hogy évekig gyakorlatilag az ő keresetéből éltek mindketten, de a korai években közösen alkottak, sőt, az ő alkotásai közül is sokat Moholy-Nagy nevéhez kötöttek, később pedig hosszú éveken át harcolt azért, hogy visszaszerezze a fotóit, és elismerést kapjon a saját jogán.
Csak az utolsó éveiben jutott oda, hogy fényképészi munkásságából saját kiállításai legyenek, ő maga pedig igazán csak a halála után kapta meg a neki kijáró elismerést. Ma már Lucia Moholyt fotósként, a fényképészet történetírójaként és a Bauhaus történetének dokumentaristájaként is elismerik, életművéből legutóbb a prágai Kunsthalléban rendeztek kiállítást: az első átfogó, retrospektív Moholy-tárlatot tehát stílszerűen a szülővárosa hozta tető alá, jövő februártól pedig a winterthuri Fotostiftung Schweizban lesz majd látható a kiállítás.
