Logikus lépés – így minősítette Kenedi János az MTI-nek azt a csütörtökön megjelent kormányrendeletet, amely az általa vezetett, az egykori állambiztonsági hálózati személyek nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó mágnesszalagok adatainak hiánytalan feldolgozását felügyelő háromtagú civil bizottság megszüntetéséről döntött.
Várható volt
A történész elmondása szerint nem lepte meg a kabinet lépése. Szerinte az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása és a magán-nyugdíjpénztári befizetések állami kezelésbe vétele után várható volt, hogy a kormány idővel az „ismeretmegvonás”, a tudományos kutatás korlátozásának eszközéhez nyúl. „A jogállamból a diktatúrába vezető úton ez a közlekedési szabály” – fogalmazott.
Kenedi János ugyanakkor abszurdnak nevezte, hogy egy ugyancsak csütörtökön megjelent kormányhatározat alapján az előző rendszerben megfigyeltek nemcsak betekintést nyerhetnének a róluk írt ügynöki jelentések „eredeti példányaiba”, hanem haza is vihetnék azokat. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára ezt azzal indokolta, hogy az állampolgárokról gyűjtött személyes adatokat a jogállam nem őrizheti; a kabinet szándéka szerint az emberek maguk dönthetik el, hogy az iratokat elteszik, megmutatják unokáiknak, nyilvánosságra hozzák, esetleg megsemmisítik.
Felbújtás bűncselekményre
Kenedi János szerint a kormány ezzel szembeállítja az információs önrendelkezési jogot a tudományos kutatás szabadságával, amely a múlt rendszer megismerését, működésének megértését szolgálja.
A történész beszélt arról is, hogy ha a kormány valóban engedélyezi a titkosszolgálati iratok magánkézbe adását, azzal úgyszólván bűncselekményre bújt fel. Törvény tiltja ugyanis, hogy bárki akár csak egy újságoldalt hazavigyen, mondjuk az Országos Széchenyi Könyvtár Hírlaptárából, vagy a Magyar Országos Levéltár iratait rongálja – indokolta álláspontját.
