Ha nem háborús közegben lennénk, a mostani kétszerese lenne a gazdasági növekedés – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő még májusban a Kossuth rádiónak. Hozzátette, hogy „ma sem békeárak vannak a boltokban”, és a háborúk árát a régiónk fizeti meg.
Annak ellenére, hogy a 2022-es energiaválság hullámai mostanra nagyrészt elcsitultak, a magyar gazdaság gyenge teljesítményét a kormányzati szócsövek továbbra is jórészt az orosz-ukrán háború gazdasági következményeivel magyarázzák. Többek közt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is rákontrázott a miniszterelnök szavaira, amikor „helyre tette” a Pénzügyminisztérium előrejelzését, mondván, nem 0,3 százalékponttal, hanem a mostani másfélszeresével vagy akár két és félszeresével is magasabb lehet a GDP-növekedés, amennyiben a konfliktus véget ér.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pedig szakmai magyarázatot is adott, amikor a második negyedév erőtlen GDP-adait kommentálta: „A háború, a hadiipar és a segélyek finanszírozásán keresztül rengeteg pénzt von el a gazdaságtól és a fejlesztésektől, valamint bizonytalanságot kelt a piacokon, ezáltal visszafogja a befektetéseket és gátolja az óvatossági motívum drasztikus enyhülését.” A kormányhoz közeli valóságértelmezések sokoldalúak: megtörtént a „háborús infláció” narratívájának felmelegítése, miközben a Mathias Corvinus Collegium Alapítványtól arra figyelmeztettek, hogy akár már az is elriaszthat befektetőket, ha közeledünk a konfliktus elmérgesedése felé, miközben a fogyasztók óvatosabbá válnak.
A világgazdaság ténylegesen nincs jó bőrben. Ám miközben a magyar kormány és holdudvara el van foglalva a háború hatásaival, a nemzetközi gazdasági média szalagcímeiben ennek nyoma sincs, az orosz-ukrán konfliktus inkább biztonságpolitikai oldalról jelenik meg. A közbeszéd a gazdaságpolitikusoknál, befektetőknél a három nagy globális erőcentrum recessziós aggodalmairól szól. Nagy vonalakban:
- „puha landolással” vagy „kemény földet éréssel” jár majd az infláció elleni harc az Egyesült Államokban?
- Kína gazdasága lassul, elhúzódik az ingatlanszektor válsága,
- a német gazdaság strukturális bajai lefelé húzzák az Európai Unió teljesítményét.
Ez már csak azért is történhet így, mert Oroszország és főleg Ukrajna gazdasági súlya az erőcentrumokhoz képest jelentéktelen, a két ország GDP-je együttesen a világgazdaság körülbelül 3 százalékát teszi ki. Az orosz és az ukrán éves bruttó nemzeti termék együtt megközelítőleg 2,2 trillió dollár, aminél körülbelül 13-szor nagyobb az USA és több mint 8-szor nagyobb az EU GDP-je, nominálisan.
Élelmiszer-deflációt szabadítanak ránk az ukránok és az oroszok
Elöljáróban érdemes megvizsgálni az inflációs hatást az élelmiszerár-emelkedés oldaláról. Bár az agrárium és az élelmiszeripar világgazdasági súlya nem jelentős, Magyaroroszágon a legnagyobb sokkot a 2022-ben 45 százalék körül tetőző élelmiszer-infláció okozta, ez volt a pénzromlás leginkább látványos összetevője.
Oroszország és Ukrajna jelentős élelmiszer-exportőr, komoly befolyással vannak világpiaci és a hazai árakra egyaránt. Hogy milyen irányban hatnak a piacra, arról Orbán Viktor is felvilágosította a magyar választókat, amikor kijelentette, „összeomlottak az árak azzal, hogy az ukrán gabonát beengedték az EU területére.”
A miniszterelnök az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes kereskedelmére vonatkozó egyezményt kritizálta, melyet az EU 2022 júniusában kötött meg Kijevvel azért, hogy az ukránok a háború okozta terheket némileg kompenzálni tudják. Azóta az unióba beözönlő ukrán élelmiszer-termékek nemhogy inflációt, hanem
Ukrajna három agrártermék exportjában meghatározó a nemzetközi piacokon: a napraforgót nézve a világ második legnagyobb termelője, a búza és a kukorica esetében pedig a világ tíz legnagyobb termelője között van. Ehhez jön hozzá a baromfihús – elsősorban a csirkemell – behozatala, ez plusz 500 ezer tonnás exportot jelent az unióba. E négy fontos termék körében az ukránok „letarolták” az európai árakat, a búzánál 7–8 százalékos, a napraforgónál, a kukoricánál minimum 5–6 százalékos, a csirkemell esetében pedig 10 százalék feletti deflációs hatást okozva a piacokon – becsülte lapunknak Raskó György agrárközgazdász, egykori földművelésügyi államtitkár.
Ukrajna a szabadkereskedelmi megállapodással értékre átszámítva évente legalább 3–4 milliárd dollár (mintegy 1000–1400 milliárd forint) árelőnyhöz jut, ami jelentős tétel a háború finanszírozásában – emelte ki.
A dömpingszerű ukrán behozatal az étolajat és a kukoricát nézve a leghatalmasabb, az utóbbinál évente körülbelül tízmillió tonnát tesz ki, ami az uniós termelés majdnem hatoda. De az ukránok más, kevésbé jelentős agrártermékeknél is lenyomták az árakat, például a cukor, a zab és a tojás esetében az európai gazdálkodók kiharcolták, hogy az EU nyártól ismét vámokkal sújtsa e termékek exportját. A faanyagok piacán szintén óriási az árnyomás Ukrajna felől, ami a magyar fafeldolgozó ipart is nehéz helyzetbe hozza – erre a kormányközeli Makronóm Intézetnél is felhívták a figyelmet, Az olcsó alapanyag azonban a másodlagos feldolgozók, például az európai bútoripar számára előnyös.
Raskó szerint a gazdatüntetések után elsősorban az nyugtatta meg az uniós termelők kedélyeit, hogy az ukrán beszállítás nyomán olcsóbb lett a takarmány, ami az állattenyésztési ágazatokban – főleg a hizlalásnál – több milliárd eurónyi árelőnyt jelent évente. Mivel Nyugat-Európában a legtöbb gazda a növénytermesztés mellett állattartással is foglalkozik, ezért amit az egyik oldalon a dömpingárak miatt elveszítenek, azt a másik oldalon visszakapják.
Magyaroroszág helyzete viszont kivételes, hiszen az uniós tagállamok közül egyedüliként behozatali tilalmat rendelt el az ukrán mezőgazdasági termékekre. Hogyan lehet az, hogy a „háborús defláció” mégiscsak begyűrűzik a hazai termelői árakba? Hiába nem érkezik Magyarországra ukrán agrártermék, az árletörő hatás akkor is érvényesül, mivel az ukránok olyan piacokra – például Olaszországba – is benyomultak, amelyeken korábban keresettek voltak a magyar termékek.
