A Georgia Technológiai Intézetben Andew Dickerson által vezetett csapat Ignobelre érdemes képletben írta le a prémes állatok rezgésének és száradásának törvényeit.
A csapat először lefilmezte a kutyák mozgását, miként rázzák le magukról a vizet. A felvételeket lelassították, és így figyelték meg a kutyák bőrének rezgését vízlepergetés közben. A csapat ezek után arra a következtetésre jutott, hogy a labrador 4,3 Hz frekvencián rázza magát, míg a husky 5,8 Hz-en.
MI LEHET A FREKVENCIA-KÜLÖNBSÉG OKA?
A kulcs az állatok testének sugarában rejlik, mely összefügg a rázás sebességével. A kutyák a rázással felszíni feszültséget teremtenek – szinuszosan -, mindez centipretális erőket eredményez, ez az erő távolítja el bőrükről a felesleges vízcseppeket.
Minél kisebb egy kutya testének sugara, annál erősebb Hz-en képes rezegni, és annál nagyobb vízmennyiséget szór szét környezetébe.
A kutatók macskákat és egereket is megvizsgáltak. A macskák 4 Hz-en képesek rázni magukat, míg az egerek 27 Hz-en. Ezzel azonban nem találtak magyarázatot arra, hogy a macskák miért nem kedvelik az úszást. Egy biztos, mivel kisebb a testük sugara, egy rázással több nedvességet távolítanak el magukról, mint egy bernáthegyi. Ez azonban nem indokolná, hogy gyűlöljék a vizet.
A kutatók tovább vizsgálják a szőrös állatok száradásának fizikai törvényeit. Ugyanis hiába találták fontos tényezőnek az állatok testének sugarát, a prém hosszúságának, a prém és a bőr távolságának figyelembevételével tovább pontosíthatják a képletet.
AJÁNLOTT LINK:
Így rázza magát a nedves kutya (Technology Review)
