Az új Országgyűlés nagy iramot diktál. Schmitt Pál köztársasági elnökké választása akár előjele is lehet annak a folyamatnak, melynek célja a mai közjogi rendszer átalakítása.
“Új alkotmány mindenképpen lesz, amit igazol az ezt előkészítő bizottság létrehozására tett kezdeményezés is. 2012-2013 lehet a céldátum, de amilyen tempóban az Országgyűlés gyártja a törvényeket, korábbi időpont is elképzelhető” – mondta az fn.hu-nak Juhász Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese.
Orbán és de Gaulle
Az átalakítás mértéke azonban egyelőre kiszámíthatatlan. Az fn.hu fideszes informátoraitól úgy tudja: a pártban egyre többen tartják valószínű forgatókönyvnek, hogy Schmitt Pált valóban Orbán Viktor váltaná a köztársasági elnöki székben, méghozzá vélhetően 2013-ban; az új államfőt hosszú ciklusra, 7 évre választanák, jogköreit – a francia és a román elnöki rendszerhez hasonlóan – jelentősen kiterjesztenék.
Több nyilatkozat is abba az irányba mutat, hogy az elgondolás valóban létező törekvés a párton belül. Ezek közül való Orbán Viktor kötcsei beszéde, amelyben párhuzamot vont az ötvenes évek Franciaországa és a mai Magyarország helyzete között: “A francia pártok rendszere akkoriban nem volt képes megbirkózni a feladatokkal, a kormányzati válsággal, a politikai rendszer tehetetlennek bizonyult, megbénult a demokrácia.”
Azt a helyzetet Charles de Gaulle orvosolta új alkotmánnyal, az ötödik köztársaság létrehozásával, mely egy erős elnöki pozícióval ruházta fel az új berendezkedést.
Jelzésértékű a simulékony, konfrontációmentes elnöki ciklust ígérő Schmitt Pál borítékolható keddi megválasztása is. Schmitt könnyen lehet ideiglenes szereplő, aki Orbán szavára önként lemondana a köztársasági elnöki posztról. A Fidesz köztársaságielnök-jelöltje, akiről kedden szavaz az országgyűlés a magyar alkotmányos berendezkedést a protokolláris és a félprezidenciális rendszer közé sorolta, de hozzátette, hogy nem fogja alkotmányossági aggályokkal lassítani a Fidesz rohamtempójú törvényhozását.
Juhász Attila szerint egyáltalán nem kizárható a vázolt forgatókönyv. Hozzátette azonban, hogy ez csak az egyik lehetséges irány, és bár kétségtelenül számos jelzés és nyilatkozat is igazolja e tendencia erősödését a Fideszben, több tényező is komolyan befolyásolja a folyamatot. Ráadásul feltehetően a pártban sincs egységes vélemény az átalakítások mértékéről.
A gazdaság legitimálhat
“Orbánnak választ kell adnia az olyan kérdésekre, mint a magyar társadalom utóbbi években kialakult rendszerellenessége, amely nem csupán az előző kormányok kritikájaként jelentkezett – mondta Juhász Attila. – Valamit lépnie kell. Más kérdés, hogy egy prezidenciális rendszer bevezetése vagy akár csak az ahhoz való közeledés megfelelő gyógyszer-e a bajra. A rendszer legitimitása a jelenlegi kereteken belül is megerősíthető lenne.”
Fontos szempont az is, hogy sikeres lesz-e a kormány gazdaságpolitikája. Az elemző úgy véli, ha a gazdaság állapota nem teljesíti az emberek várakozásait, akkor igen nehéz politikai környezetben, mérsékelt célokkal kell majd nekivágnia a Fidesznek az alkotmányjogi változtatásokba. Várni kell, hogy kiderüljön, mennyire kockázatos a kormánypárt számára az átfogó alkotmányjogi reform. A Fidesz egyelőre jelentős támogatással bír, ám a hatalmon töltött idő amortizálhatja a népszerűséget, így jogos a kérdés: vajon megéri-e a pártnak, ha keresztülviszi ezeket az elképzeléseket.
A kormány ellenzék nélkül is működik
Kétharmados többséggel persze bármilyen döntés átvihető a parlamenten, de az alkotmányozás és a köztársasági elnök szerepének átfogó változtatása társadalmi legitimációt is igényel, ehhez pedig legalábbis népszavazásra volna szükség. Az elemző szerint ezért valószínűsíthető, hogy a kívánt változtatásokat nem fogják olyan sokáig halogatni.
Juhász Attila szerint a teljesen új politikai rendszer létrehozásának alternatívája, hogy a kormány csak az alkotmány preambulumához, részletszabályaihoz fog hozzányúlni, de az alapjában véve nem fogja átalakítani a berendezkedést.
“A parlamentáris rendszer átalakításával és annak mértékével kapcsolatban döntő fontosságú az is, hogy adott időpontban lesz–e ütőképes ellenzéke a kormánynak. Hogy képesek lesznek–e összefogni a mai parlament fragmentált ellenzéki erői, és hiteles alternatívát mutatni a választópolgárok felé.” A nyomásgyakorlásra Juhász Attila szerint nem csupán parlamenti pártok, hanem civilszervezetek is képesek lehetnek. Ezeknek a társadalmi ellenállást vagy kritikát becsatornázó szereplőknek a tevékenysége módosíthat a Fidesz által tervezett változtatások mértékén.
A „szavazófülkék forradalma” tehát valóban egy új rendszer létrejöttét vonhatja maga után, ám a változás mértéke, és az, hogy a választópolgárok mennyire befolyásolhatják utólag az általuk kétségtelenül nagy többséggel megválasztott kormány döntéseit, egyelőre még homályban marad.
