Egy építőipari cég nem akarta kifizetni az alvállalkozóját megillető díjat. Cége ekkor „megkérte” egy, az építőiparban dolgozó partnerét, hogy vegye meg az alvállalkozó adósságát. A beépített cég ezek után megbízta egy munka elvégzésével a semmiről nem tudó nem fizető céget, majd a munka elvégzése után megköszönte a munkát, de fizetni nem volt hajlandó. Ez csak egy azok közül a módszerek közül, amelyekkel a kifizetetlen számlákkal küzdő vállalkozások próbálkoznak tartozásaik behajtása érdekében.
Ellenérdekelt felek
Egy vállalkozásnak abban a pillanatban kintlévősége keletkezik, amikor egy termék vagy szolgáltatás ellenértékeként számlát állít ki. A vevők többsége a szerződésben meghatározott időn belül fizet, ám nem mindegy, hogy egy hét vagy három hónapot vállalt és akadnak olyan vevők is, amelyek gyakran határidőn túl egyenlítik ki az árat. A vevőnek ugyanis mindig az az érdeke, hogy minél később fizessen. Csakhogy az állandó tőkehiánnyal küszködő, termékét, szolgáltatását eladó vállalkozásnak elemi szükséglete, hogy minél hamarabb pénzéhez jusson, különben nem tudja finanszírozni további ügyleteit. Hogyan lehet akkor ezt a két ellentétes érdeket összeegyeztetni?
Áthidaló megoldás: faktoring
Egyszerűbb eset, ha valaki hajlandó fizetni, ám ennek határidejét a szerződében hosszúra nyújtotta – véli Pongrác László, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének elnöke. Különösen igaz ez akkor, ha egy vállalkozás valamely nálánál nagyobb, gazdaságilag erősebb cégnek szállít, ez utóbbi ugyanis általában 90 nap múlva, vagy még később fizet. A beszállítók azonban a folyamatos teljesítés érdekében minél hamarabb pénzt szeretnének látni az üzletből. Legjobb ilyenkor – tanácsolja a szakember – ha egy faktoring céghez fordulnak. Egy ilyen társaság megveszi a beszállítótól kintlévőségét és akár már a számla kibocsátásának másnapján a számla értékének 76–77 százalékát kifizeti a vállalkozásnak, 20 százalékot pedig akkor, amikor a megrendelő kifizeti a teljes vételárat. A különbözetnyi 3–4 százalék a faktorcég díja. A vállalkozás pedig eldöntheti, hogy neki mi éri meg jobban: a kamatveszteségnek megfelelő díjat kifizetni, ám pénze háromnegyed részéhez azonnal hozzájutni, vagy a teljes árat csak hónapok múlva kézhez venni. A tapasztalatok szerint azonban a beszállítóknak egyre inkább nem kérdés, hogy melyik verziót válasszák, s faktorcéget iktatnak üzleteikbe.
Behajtás önerőből
Édesebb teher, ha sokára ugyan, de biztosan fizet a partnerünk, mintha a határidő letelt ugyan , de pénz még nem érkezett. A szakember azt tanácsolja, hogy a határidő letelte után rögtön „vegyük kezünkbe” kintlévőségeink behajtását. Aranyszabály ugyanis: minél tovább késlekedik a hitelező, annál nehezebb és költségesebb igényének érvényesítése. Először csak telefonáljunk, érdeklődjünk udvariasan a késlekedés okára, 8 nap eltelte után már legyünk határozottabbak. Az üzlettől és értéktől függően azonban 30–60 napon túl tanácsos követeléskezelő, behajtó cég segítségét igénybe venni. Ez esetben pénzükhöz is könnyebben hozzájutunk, másrész elejét vehetjük annak, hogy elterjedjen: nem vagyunk pénzügyeinkben következetesek. Partnereink a határidőket ezentúl szorosabban kezelik majd, ráadásul az a kép terjed el rólunk, hogy magunk is szigorúak vagyunk a saját fizetési határidőinkben. Pongrác László ugyan elismeri, hogy nehéz keménykedni, ha egy fontos üzleti partnerről van szó, ám ha az rendszeresen késedelmesen fizet, megoldást jelenthet ha a késedelemből származó kamatveszteséget beépítjük árainkba. A legjobb orvosság mégis a megelőzés. A vállalkozások többségére jellemző, hogy pénzügyeikre már csak akkor figyelnek oda, ha baj van. Éppen ezért ne csak annak örüljünk, hogy végre sikerült szerződést kötnünk valakivel, nézzük meg azt is, ki a partnerünk. Próbáljunk róla minél több információt, referenciát begyűjteni, ezzel elejét vehetjük a kellemetlen meglepetéseknek.
Alkalmazzunk követeléskezelőt
Mit tud egy követeléskezelő cég, amit én nem? – teszik fel a kérdést a követeléskezelő cégekhez betérő vállalkozók. Egy követeléskezelő cég semmivel nem tud többet, mint amit egy vállalkozás maga is meg tud tenni – oszlatja el a titkos eszközöket sejtők feltételezéseit a szövetség vezetője – , ám a rendelkezésre álló eszközöket sokkal hatékonyabban tudja használni. Mégpedig azért, mert még a nagyobb vállalkozások vezetőire is igaz, hogy szeretnek mindent maguk csinálni, s a pénzügyek intézését nem szívesen bízzák másokra. Mindez azonban azt is jelenti, hogy csak ritkán jut idejük foglalkozni a kintlévőségekkel.
Legjobb, ha a követelésbehajtónál tett első látogatásra már a követelést alátámasztó szerződéssel, ha van, a szállítói levéllel és a számlával érkezik az ügyfél, ezekből világosan kiderül ugyanis, hogy jogos-e az igénye. Vitatható követeléssel ugyanis nem foglalkoznak a követelésbehajtó cégek, és az sem igaz, hogy az összes ügyet elvállalnák. Ha viszont jogos az igény, általában 90 napon belüli sikerre jutnak. Ez alatt általában nemcsak a megállapodást hozzák tető alá, de azt is elérik, hogy fizessen a késlekedő.
Aki törvényes keretek közt akar dolgozni az előbb-utóbb fizet, ám előfordulhat, hogy nem erőssége a határidők betartása. Ilyen esetben egy harmadik, semleges fél színre lépésének olyan pszichológiai hatása van, amely általában rögtön fizetésre bírja. Előfordulhat, hogy a késlekedő félnek üzleti nehézségei vannak, ám ezt igyekszik titkolni. Ilyenkor problémáit szívesebben árulja el annak, akivel nincs közvetlen üzleti kapcsolatban, s így közösen tudnak megoldást találni.
A szövetség tapasztalatai szerint önmagában már az is fizetésre bírja a tartozókat, ha udvarias hangnemű, de gyakori rendszerességű telefonokat, leveleket kapnak, amelyek a fizetésre szólítják fel őket. A „kifárasztásos” módszer, még ha előzőleg az illető céget hátrább sorolták is a fizetési listában, általában sikerrel kecsegtet. Persze a kényelmi megfontolások mellett az adós szemei előtt a lehetséges jogi lépések fenyegető réme is felsejlik. Figyelmét ugyanis arra is felhívják, hogy a nem fizető ellen végrehajtást, felszámolást kezdeményezhet partnere. Ilyen helyzetbe pedig senki nem akar kerülni. Egy követelésbehajtó cég akkor végzi munkáját sikerrel, ha a behajtás eredményes, de diszkrét: nem sérti az adós üzleti méltóságát, és a vevő valamint ügyfele a jövőben is üzletfelek maradnak.
Díjak
A követeléskezelő társaságok többsége sikerdíjért dolgozik, vagyis a befolyt bevételből részesedik. A díj mértéke általában a beszedett tartozás 10–20 százaléka között mozoghat. Az éven túli, valamint a nagyobb összegű tartozásokat nehezebb beszedni, ilyenkor a sikerdíj összeg is nagyobb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a követelésbehajtók segítségével a tartozás összegének átlagosan 60–80 százaléka megtérül, míg egy jogi procedúrában visszaszerezni pénzünket hosszadalmasabb, drágább és egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel jár. Mindenki saját helyzetét ismerve dönti el, hogy mennyi pénzt enged el adósának, általában a tőkéből nem engednek, de a kamatról, kötbérről többnyire hajlandóak lemondani.
Keményebb kézzel
Az esetek egy részében azonban nem vezet eredményre az adminisztratív módszer. Kardos Zsolt, a Safety Invest Kft. ügyvezető igazgatója szerint főleg azoknál a cégeknél, amelyeknek eszük ágában sincs fizetni. Ilyenkor más, operatív módszereket kell igénybe venni. Legtöbbször a nem fizető vállalkozások a székhelyükön, telephelyükön sem lelhetőek fel, ebben az esetben a társaság vezetőjét kell felkutatni. Aki bujkál, annak rendszerint nem ez az első esete, és vélhetően valamilyen jogszabályba ütköző cselekedetet is végrehajtott.
A nem fizetők felkutatása sokszor kémtörténetbe illő történet. A Safety Invest emberei sokszor például közvélemény-kutatónak kiadva csengetnek be a nem fizető ajtaján, és a lakásba bejutva próbálják felmérni az adós anyagi helyzetét. Ha pedig az nincs otthon, a szomszédoktól próbálnak sokszor igen különös ürüggyel minél több információt megtudni a nem fizetőről. Ha a környezettanulmányból az derül ki, hogy anyagi körülményei szöges ellentétben állnak a vezető bevallott juttatásával és a cég eredményeivel, alapos a gyanú, hogy a cég pénzét saját boldogulására fordította. Ez pedig nemcsak a tulajdonostársak, hanem a hitelezők érdekeit is sérti. Kardos Zsolt semmiképpen nem ajánlja, hogy az ilyen típusú vitás ügyeket a sértettek maguk intézzék el. Ha valakinek tartoznak, abban nagy indulatok kavarognak, s sokszor éppen a hitelező követ el dühében bűncselekményt, aki jogos jussát megy számon kérni.
A követelésbehajtó cég a környezettanulmány készítése mellett, az adós korábbi ügyeit is csokorba gyűjti és nem riad vissza a magánéleti titkok feltárásától sem. Kardos Zsolt szerint nem működnek azok a filmbe illő jelenetek, amikor intim pillatokban a szőke bombázó fülébe üzleti titkokat súg a megtévedt cégvezető, ám egy beépített titkárnő azért sokszor megteszi hatását. Az információk begyűjtése és elemzése után készítenek egy összefoglaló jelentést, amelyet az adós elé tárnak. Ez többségében megteszi hatását és fizetésre bírja az adósokat.
Mindenki nyugodtan vegyen tartós tejet, nem lesz atomháború
Az ukránok először lőttek nagy hatótávolságú rakétákkal orosz területet, amire válaszul Moszkva módosított a nukleáris doktrínáján.
