A miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy a magán-nyugdíjpénztárak válságban vannak, súlyos veszteségeket szenvedtek el, ezért a kormánynak gyorsan lépnie kellett, hogy megvédje a pénztártagok befektetéseit, vagyonát. Hozzátette: az ő feladata, hogy megvizsgálja, „hová tűnt a pénztártagok pénze”, ennek során együttműködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal.
A vizsgálat egyebek mellett annak feltárását célozza, hogy miért olyan magas – közel 5 százalék – a működési költségszint, miközben az állami nyugdíjrendszer, amely nyugdíjakat is folyósít, 2 százalékos költséggel működik – mondta Selmeczi Gabriella. Ráadásul a magánpénztáraknál 0,8 százalékos – éves szinten 22 milliárd forint – vagyonkezelési díj elszámolására is lehetőség van, ami a működési költséggel együtt éves szinten 40 milliárd forint kiadást jelent. Ugyanakkor, ha rosszul gazdálkodnak a vagyonnal, annak semmiféle következménye nincs – tette hozzá.
Szeretnék azt is megtudni, hogy mi okozta a magán-nyugdíjpénztárak veszteségét – mondta -, ha ugyanis a vagyont állampapírokba fektették volna, magasabb lett volna a tényleges hozam.
A vizsgálat tárgyát képezi továbbá, hogy az MSZP milyen érdekek alapján akarta tavaly a vagyonkezelők kezére játszani a nyugdíjpénztárakat – mondta -, tavaly ugyanis a parlament elé került egy olyan javaslat, amely a most a tagok tulajdonában lévő pénztárakat rt. formájában a vagyonkezelőknek játszotta volna át, ezt azonban sikerült megakadályozni – fejtette ki.
A kötelező magánpénztári tagság megszűnik, ha valaki ilyen típusú befektetésben gondolkodik, megteheti önként – mondta Selmeczi Gabriella, hozzátéve: sehol nem működik olyan modell, hogy a pénzt kötelezően átviszik valahová, de nem vállalnak rá semmiféle garanciát. Úgy vélekedett, a pénztárakban lévő pénz az állami nyugdíjrendszer része, csak át van irányítva valamilyen vagyongazdálkodási formába.
Arra a kérdésre, vajon meghozták volna-e a bejelentett intézkedéseket akkor is, ha az unió megengedte volna a magánnyugdíjpénztári befizetések elszámolását a büdzsében, azt válaszolta: „mi lett volna, ha” típusú kérdéseket a történelemben nem szoktak feltenni.
Selmeczi Gabriella az újságírók kérdéseire elmondta: nagyon fontosnak tartja, hogy a nyugdíjbiztosítónál folytatódjék az a munka, amely az egyéni számla kialakítására 2001-ben megkezdődött, de 2003-ban leállt. Arra a kérdésre, hogy az elképzelések közelítenek-e a svéd modellhez, azt válaszolta: a svéd nyugdíjrendszernek vannak jó elemei, „nem olyan rossz az a svéd modell”.
Az újságírók szerették volna megtudni, foglalkoznak-e azzal a problémával, amit a tömeges visszalépés okozhat az állampapírpiacon, miután ez esetben a kasszák felszabadítják befektetéseiket, így állampapírjaikat is értékesítik.
Gondolkodnak a piackonform megoldáson, vizsgálják ennek a technikáját – tette hozzá.
Arra a kérdésre, ki tudja-e pótolni az állam azt a puffert, amit a magánkasszákban lévő vagyon jelent, azt válaszolta: minden remény megvan arra, hogy a kérdés a gazdasági növekedéssel megoldódik; ha a költségvetési hiány csökken, és sok gyermek születik, nem lesz gond – vélekedett.
Szakemberek mondják majd meg, milyen technikát kell alkalmazni, reagált annak firtatására, hogyan fogják jóváírni a felfüggesztett tagdíjak elmaradt hozamát azoknak, akik majd a magánpénztárban maradás mellett döntenek.
Arra a kérdésre, hozzányúlnak-e a második pillér szabályozásához, azt mondta: a második pillért inkorrekt törvényi eljárással hozták létre, nem szabályozták tisztességesen a működésüket, ennek következménye, hogy a magánkasszák például rokkantsági és özvegyi nyugdíjat nem folyósítanak.
