Lázár János
„Ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak” – rögzítette már egy évvel az önkormányzati választás előtt a demokratikus versennyel kapcsolatos alapállását Lázár János. A kampányban aztán azzal haknizta végig a fideszes vezetésű városokat, hogy mindenhol elmondta, milyen szerencsések – az ő szülővárosának bezzeg az ország leghülyébb polgármestere jutott.
Amit természetesen megtettek (MZP 17 százalékpontot vert fideszes ellenfelére, Lázár protezsáltjára, Grezsa Istvánra), végtére is a nyakas vásárhelyiek könnyebben lenyelik, ha hülye a polgármester, mintha a földesúr úgy beszél velük, mint a házatlan zsellérekkel, akik elmaradtak az igás robottal. Lázár (akit a kegyelmi ügy nagy nyertesének gondolhattunk, mígnem ismét bizonyította, hogy nála a politikai racionalitást bármikor felülírhatja a bosszúvágy) a választás óta Komlótól Nyíregyházáig gratulált a győztesnek és hálálkodott a Fidesz-szavazóknak. Hogy Hódmezővásárhelynek mit tartogat, abba jobb bele sem gondolni.
A Lázárhoz közeli vásárhelyi lap, a Promenád24 – amely útszéli stílusban támadta a kampányban Navracsics Tibort, amiért a miniszter nem átallott kezet fogni az ellenzéki polgármesterrel, és amelynek tulajdonosa Bada János, Lázár régi bizalmi embere, egykori gimnáziumi évfolyamtársa – már meg is kezdte a kudarc okainak feltárását. Olvasatukban ezek között szerepelt Novák Katalin és Balog Zoltán kegyelmi botránya, az ugyancsak a pedofilügybe belebukó Varga Judit és exférje, Magyar Péter, Mészáros Lőrinc 1000 milliárdos vagyona, a NER-elit magánrepülői és -jachtjai, de még a magas infláció is.
Hogy ki maradt ki a bűnbakok közül? Természetesen a városát fenyegető Lázár János.
A kis pártok
Az EP-választáson a vérengzés már akkor borítékolható volt, amikor kiderült, hogy tucatnyi ellenzéki párt készül a startvonalra állni. A Jakab Péter-féle A Nép Pártjántól már az aláírásgyűjtésnél elpártolt a nép, és mivel az önkormányzati választáson sem fogott pozíciókat, úgy tűnik, mégsem a parlamentben krumpliszsákot és száraztésztát lóbáló egykori Jobbik-elnök dönti meg az Orbán-rendszert. Nem sikerült sokkal jobban az előd, Vona Gábor visszatérési kísérlete sem, úgy látszik, a reformkorból is jobb volt az első rész. A Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Néppárt is csak Hódmezővásárhelyen népszerű, igaz, ott annyira, hogy a nagyot nyerő polgármestert Brüsszelbe is kiküldték volna: az MMN a városban 21,6 százalékos eredménnyel harmadik lett a Fidesz és a Tisza mögött az EP-választáson – országosan viszont 0,6 százalékon megállt a mutató.
Meghalt a Párbeszéd is, és ezzel egy súlyos létfilozófiai kérdést nyitott ki: megszűnhet-e egy szervezet, amely sosem létezett? A párt 11 éves fennállása során egyetlen választáson sem mérette meg magát önállóan, és jó eséllyel már nem is fogja. A zöld párt Magyar Péter feltűnése miatt az MSZP-vel együtt beolvadt a DK-ba, ami miatt a frakcióvezető, Tordai Bence kilépett, így a Párbeszéd parlamenti frakciójában a hat képviselő közül – cikkünk írásakor – már csak kettő párttag, és ki tudja, mit hoz a holnap. Az LMP-ből kiváló összefogáspártiak története ezzel alighanem lezárult, bár irigylésre méltó optimizmussal már le is zavarták a tisztújítást, és újabb két évre megerősítették a pozíciójukban a társelnököket azokat, akik épp a teremben voltak.
Apropó LMP: a valaha a Gyurcsány-Orbán dichotómia meghaladására szerveződött párt a 2019-es EP-választási eredményét is alulmúlva beesett 1 százalék alá. Mivel Ungár Péter a politikai túlélését Vitézy Dávidhoz láncolta, a fővárosi közgyűlésben ott lesznek, országos pártként azonban aligha kell velük számolni, és az ellenzéki jelzőt is megspórolhatjuk velük kapcsolatban. A Jobbik Waterloo-ja is az idei választás volt, a radikálisok hosszú utat tettek meg a Magyar Gárdától és KGBélától az atlantista, Oxfordban tanító Róna Péterig, de alighanem itt az út vége.
Szentkirályi Alexandra
A fideszes főpolgármester-jelölti casting relatív győztese, Szentkirályi Alexandra korábbi kormányszóvivő, Tarlós István egykori alpolgármestere két fontos nyomot hagyott az idei választáson. Az első a 2022-es Mini Feri-kampányt is alulmúló, Karácsony Gergelyt emberalatti primitívséggel karikírozó bébi-Gyurcsány-reklám, a második pedig – a két nappal a választás előtt bekövetkezett visszaléptetése után – a neve lehúzása körüli mizéria, amire hivatkozva Vitézy Dávid két kerületben megismételné a főpolgármester-választást, mondván, a DK-s Újpesten és Erzsébetvárosban túl vékony volt a tollak hegye.
Kormánypárti jelölt emberemlékezet óta nem állt el ilyen fontos küzdelemtől, pláne nem az utolsó pillanatban, de a valószínűsíthető harmadik helynél még ez is kevésbé megalázó megoldás volt Szentkirályi számára. Hiába ígérte meg többször, hogy Karácsonnyal ellentétben őt nem fogja elcsapni „a sárga villamos”, végül csak átgázolt rajta a pártakarat.
Eleve beszédes volt, hogy az EP-fókuszú Fidesz-kampány során a távoli horizonton a geopolitikai széljárást kémlelő Orbán Viktor jóformán meg sem említette, hogy Budapesten az atomfenyegetés árnyékában főpolgármestert választanak. Egyszer ugyan kimondta, hogy „Alexandra jól halad” (Karácsonynak meg bukovári), az már akkor is kérdéses volt, hogy mely irányba.
Szentkirályinak ugyanis a kampány során mintha nem a saját alkalmasságáról kellett volna meggyőznie a választókat, inkább azt kapta feladatba, hogy legalább olyan elánnal essen neki Karácsony Gergelynek, mint a méhlegelőknek. A kormányfő cserébe azt ígérte, a lendületesen gyurcsányozó Szentkirályié lesz a főszerep a budapesti Fidesz újjáépítésében – az elmúlt hónapokat és a közgyűlésbe bekerült ismeretlen fidelitasosokat látva ez sem ígérkezik sikertörténetnek. Igaz, a 20 milliárdos vagyon felett diszponáló honvédelmi miniszter nejeként a politikai üzeneteket a TikTok-videók szintjére egyszerűsítő Szentkirályi a frontpolitika helyett a luxusfeleséges valóságshow-ban is feltűnhet még.
A baloldal
Gyurcsány Ferenc 2022 őszén arról beszélt, hogy egy éven belül másfél millió szavazója lesz a pártjának. Másfél év múlva az EP-választáson ebből 367 ezer jelent meg az urnáknál, amiben már az MSZP és a Párbeszéd szavazói is benne vannak (igaz, őket név szerint is köszönthetnénk). Ez történelmi vereség: ilyen kevés szavazatot a rendszerváltás óta országos választáson még egyszer sem szereztek a magukat baloldaliként azonosító pártok. A DK vezette zöld-baloldali lista a szerény közvélemény-kutatói elvárásokat is alulmúlva 8 százalékon végzett, ami két képviselői helyre elég. 2019-ben a Gyurcsány-párt még 16,5 százalékot és négy mandátumot gyűjtött egyedül, de ez a szolid középpárti státusz is elég volt ahhoz, hogy öt éven át a DK összes politikusa minden fórumon elmondja, hogy övék a legerősebb ellenzéki párt, és mindenki jobban teszi, ha meghúzza magát vagy betagozódik mögéjük (mert aki nem, az a Fidesz érdekeit szolgálja). Ennek most vége van, ahogy a választásról választásra erősödő DK mítoszának is.
