Május végén számolt be arról Szentesi Éva saját blogján, hogy ismét daganatot találtak nála, és emiatt műteni kell: „Van a csípőmben egy két centi nagyságú világító rész, amit ki kell vágni. A bal vese nem mutat életjelet, lehet azt is kiveszik, a két centis folt nyomja az artériát, ezért fáj, a vese alatti vezetéket pedig elzárta, emiatt az nem ürül.”
Az író most új bejegyzést tett közzé a műtétet követően SZARVASMARHÁNAK SZÍVIZOMHÚRJA címmel a blogján.
„Az operáció hét órán keresztül tart. A daganat kiterjettebb, mint ahogyan azt az előzetes vizsgálatok mutatják. Eléri a vastagbelet, a keresztcsontot, gúzsba köti az artériát egy ponton, és megfojtja a bal oldali urétert. A bal vesémet kiemelik, a csontról és a vastagbélről lehámozzák a tumort, az artériáról viszont nem tudják, olyan szorosan tartja. Érsebészt hívnak, aki kivágja a megfojtott artériát, helyére pedig apró öltésekkel egy fiatal szarvasmarha szívizomhúrját varrja, ennek kell átvennie a véráramlást. Úgy ébredek fel, hogy térdtől lefelé nem érzem a bal lábam. Még kába vagyok, amikor bejön az érsebész és az orvosom, próbálják kitapintani a combom tövében a pulzust, de alig érezhető valami. Az első pár nap kritikus – mondják.”
Szentesi arról ír, a műtét utáni lábadozást követően találkozott a főorvossal, aki elvégezte a bonyolult műtétet az érsebésszel:
Azt kérdezem, hányszor nem tudok még meghalni, és milyen erő tart itt a Földön. Az bizonyos, hogy itt van dolgom, és lassan látni kezdem, mi az valójában
– fogalmaz az író, akit a felépülés kezdetéről szóló posztja alatt számos kommenttel támogattak követői.
