A nukleinsavak csoportjába tartozó összetett molekula, a DNS tárolja magában a genetikai információt. Ennek átruházását egyik generációról a másikra ez az örökítőanyag teszi lehetővé, amelya fajfenntartás miatt nélkülözhetetlen.
Minden, általunk ismert földi létforma alapját négy “bázis” alkotja; amelyek párokba rendeződve adják ki a DNS jól ismert kettős csavar-, illetve kettős hélixalakját.
A két bázispárt az A-T, illetve C-G betűkkel jelölik. A tudóscsoport kísérletében szereplő E.coli baktérium már meglévő két bázispárjához pluszban egy új, mesterségeset adtak, melynek tagjai külön betűkódot kaptak.
John Ward, az University College London egyetem molekuláris biológia professszora szerint rendkívűl érdekes, hogy a baktérium önjavító mechanizmusai nem utasították el a mesterséges úton”készült” bázispárt.
Ez az első alkalom, hogy tudósok olyan élő organizmust állítottak elő laboratóriumban, amelynek genetikai felépítése így minden eddigi ismert létformától eltér.
A kutatás új távlatokat nyithat az orvostudományban, hiszen akár új gyógymódok, gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, vagy a nanotechnológia fejlődésében is szerepet játszhat.
Floyd Romesberg professzor, a kutatóintézet munkatársa elmondta: úgy tűnik, hogy más út is létezhet a genetikai információ átörökítésére. A kísérlet bizonyíték lehet arra is, hogy az élet más típusú genetikai kódon keresztül is kifejlődhet; így akár idegen bolygókon is kialakulhatott.
A bbc.com információi szerint a tudóscsoport már a ’90-es évektől kezdve foglalkozik a kutatással. Az új, génmódosított baktérium véleményük szerint teljesen biztonságos; csak megfelelő laboratóriumi körülmények között őrzi meg DNS-ében a mesterséges bázispárokat. Ha véletlenül mégis kikerülne az utcára, a baktérium DNS-e visszaalakulna eredeti, természetes formájába.
Az Imperial College London egyetem egyik professzora, Paul Freemont ugyanakkor BBC-nek azt is megjegyezte, hogy a biológiai rendszerek átprogramozásának lehetősége több szempontból is komoly aggályokat vethet fel sokak számára.
A kutatás a Nature folyóiratban jelent meg.
