A hagyományos, montesquieu-i megközelítés szerint törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ágat különböztetünk meg, ám én úgy vélem, a modern államszervezetben immár önálló hatalmi tényező az Alkotmánybíróság, az ügyészség és a köztársasági elnök is. A miniszterelnök pedig nemcsak a végrehajtó, hanem – szociológiai értelemben legalábbis – a törvényhozó hatalmat is kézben tartja. Az AB is a legjobb úton halad abba az irányba, hogy szintén a kormányfő „kezére kerüljön”. Az ügyészség vezetője hamarosan szintén a miniszterelnök választott embere lesz.
Ha elfogadják Boross Péter azon javaslatát, amely szerint a kormányfőnek kellene jelölnie a főbírót és a főügyészt, akkor azért, ha nem fogadják el, akkor pedig elég a köztársasági elnök figyelmét felhívni rá, kit szeretne látni a kormányfő a poszton. E szervezetnél ráadásul szigorú hierarchia van, egy ember mindent eldönthet. Például az egyszemélyes „számonkérőszékként” működő országgyűlési képviselő, Budai Gyula mindent megtesz annak érdekében, hogy a legfőbb ügyész rendelje el Gyurcsány Ferenccel szemben a nyomozást, de a vádhatóság főemberének már csak pár hete van a nyugdíjig, így ebbe nem akar belemenni.
Amint azonban Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt, az eljárás bizonyára megindul, és az már senkit nem érdekel, hogy mi lesz az eredménye. Gondoljunk csak annak a rendőr alezredesnek a meghurcoltatására, akivel szemben hat évig folyt büntetőeljárás, ráment az egzisztenciája és az egészsége, míg kiderült, hogy ok nélkül. A lényeg: minden hatalmi tényező egy centrum, a miniszterelnök befolyása alá kerül – mondta Kilényi Géza a lapnak adott interjúban.
