Gróf Széchenyi István 164 éve, 1860. április 8-án hunyt el. A reformkori politikus saját kezével vetett véget életének egy elmegyógyintézetben – írja a Rubicon.
Összeomlik a legnagyobb magyar
A Kossuth Lajos által legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi 1848 őszétől tartózkodott a döblingi szanatóriumban, miután augusztusban idegösszeomlás érte, és szeptember elején Esztergomban öngyilkosságot kísérelt meg, a hajóhídról a Dunába ugorva. Széchenyi rossz mentális állapotát az 1848-as forradalom utáni események okozták.
A gróf óvatos reformer volt, aki hűséges volt a Habsburgokhoz és fontosnak tartotta, hogy jó viszonyt ápoljon velük. Rettegett attól, hogy egy bécsi udvar elleni felkelés alakuljon ki, mivel úgy gondolta, hogy ez csakis vérontáshoz, a reformok bukásához és a magyar nemzet halálához vezethet.
Éppen ezért szörnyű hatással volt rá, amikor a forradalom okozta konfliktus egyre inkább a fegyveres harcok irányába kezdett mutatni, főleg azért, mert Kossuth mellett – a Batthyány-kormány minisztereként – saját magát is hibáztatta a helyzet alakulása miatt. 1848. szeptember 4-én le is mondott miniszteri posztjáról, és a Bécs közelében fekvő Döblingbe indult, amely út során megpróbált véget vetni életének.
Az osztrákok bosszúja
Életéből hátralévő tizenkét évét a szanatóriumban töltötte, ahol állapota javulásnak indult és újra elkezdett írni is. 1859-ben megjelent egy írása, amely leleplezte és nevetségessé tette a Bach-korszak rendszerét, és hozzá is járult annak bukásához. Az osztrákok bosszúból házkutatást tartottak nála, elkobozták írásait és börtönbüntetéssel fenyegették meg. Az idős és beteg gróf állapota a sűrű zaklatások után rohamosan romlott, fogságtól és orgyilkosoktól tartott. Széchenyi halálának hírére a Magyar Tudományos Akadémia gyásznapot tartott, Arany János verset írt tiszteletére, emlékére később számos város szobrot állított.
