Kultúra ismeretlen budapest

Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája

Zsu Reed / TIPO BUDAPEST
Zsu Reed / TIPO BUDAPEST
Már akkor is cél volt az újrahasznosítás.

A mai MÉH, azaz a Melléktermék és Hulladékfeldolgozó Válalat elődje 1950-ben, a tömeges államosítások időszakának derekán való létrejötte távolról sem jelentette azt, hogy Magyarországon korábban nem volt divat az újrahasznosítás: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cégtáblák, illetve egyéb tárgyak építőanyaggá, pinceajtóvá, vagy épp az anyaguk beolvasztásával születő, egészen más dolgokká való átlényegülése.

A gyakorlat élő példáival ma is országszerte találkozunk, kevés azonban annyira szuper, mint az egyik legfantasztikusabb magyar nyelvű Facebook-csoport, a nevével ellentétben az egész ország tipográfiai állapotát bemutató TIPO Budapest egyik bejegyzése, amihez feltöltője a következő mondatot fűzte:

Tiszta Hungária, rendes körút! Fali-ujság!

Zsu Reed / TIPO BUDAPEST

A poszthoz kapcsolt, első látásra nem igazán érdekes fotón egy faliújság látszik, rajta az elmúlt évtizedek hirdetményeinek nyoma mellett néhány aktuális papirossal, közelebbről megvizsgálva azonban két érdekes részletre figyelhetünk fel – ezek egyike

a bal alsó sarokban lévő, levakarhatatlan ragasztóval felvitt, gyanúsan ötvenes évekbeli maradvány,

a másik pedig

maga a tábla háttere, aminek kibetűzésével nyilvánvalóvá válik, hogy a tárgy korábban egy üzlet bejáratánál, a falra erősítve hirdette a mögötte lévő vállalkozást.

A faliújsággá való átalakítás előtt a tárgyat ugyan kisebbre vágták, a két, egymást részben fedő reklámfeliratból azonban így is ki lehet olvasni a nyomozáshoz szükséges információkat:

tulajdonos
BRUCKNER
telefon: 184-137
lakása: VII. D

Zsu Reed / TIPO BUDAPEST

A lényeges nyomot a telefonszám adja, amiről néhány pillanatnyi kutatás után kiderül, hogy a második világháború után megváltozott a hozzá tartozó előfizető: az 1949 decemberi telefonkönyv két különböző pontján olvasható információk szerint

az a Belgrád (korábban Ferencz József) rakpart 1. szám alatt működő fakereskedőhöz tartozott, akit Bruckner Lajosnak hívtak, az otthoni címe pedig VII. Dohány utca 68. volt.

Arcanum Digitális Tudománytár

A férfiról a kor lapjai, illetve címtárai még többet árulnak el: az 1947 januárjában kiadott telefonkönyv szerint Bruckner már akkor is a Duna-parti ház aljában működtette a faanyag-, láda- és deszkakereskedelmi vállalatát, amit nem sokkal korábban Szántó Tibortól vásárolt meg.

A Fagazdasági Kutató és Szakismertető Központ jelentéseit tartalmazó, fantasztikus nevű A Fa című lap szerint (1948. ápr. 22.) az Országos Faegyesületből frissen megszületett Magyar Fakiskereskedők Országos Egyesülete (FAKISOSZ) alakuló ülésén közfelkiáltással Bruckner Lászlót választotta meg elnöknek, ezt a tisztet pedig a rövidesen már az iparügyi minisztérium miniszteri tanácsosává emelt férfi a következő évben is betöltötte.

Magyar Ipar, 1948. jún. 15. / Arcanum Digitális Tudománytár

Az információk áradásának ezzel hirtelen azonban vége szakadt, hiszen a kor az Arcanum Digitális Tudománytárban hozzáférhetővé tett lapjai többet nem árulnak el az ekkor még csak középkorúnak látszó férfiról, a tábla pedig semmilyen más nyomot nem rejt arra nézve, hogy mikor, és hogyan került a város szívéből a Hungária körútra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik