A napokban 83 éves lett Medveczky Ilona, akivel születésnapja alkalmából dr. Karizs Tamás készített rövid interjút, amit a Blikk vett észre. A beszélgetés során a táncművész elmondta, egyáltalán nem foglalkozik a korával. Elárulta továbbá, hogy van néhány régi barátja, újakra azonban már nem vágyik.
Nem szívesen kezdek új kapcsolatokba. Nincs már annyi időm hátra, hogy egy emberre annyira odafigyeljek, hogy ki is ő, mi is lakozik benne.
„Nem azt a világot éljük, ahol az őszinteség erény. Régről sokan felzárkóztak, és akit érdemesnek tartok, azt boldogan, tárt karokkal várom” – fogalmazott Medveczky, majd arról is beszélt, miért nem szereti a tükörképét.
A pandémia óta eltelt évek megviseltek: nem mozdulok ki, nem vagyok semmire kíváncsi, nem tisztelek meg szinte senkit… Nekem az, hogy felöltözzek és így nézzek ki, fél óra fürdéssel, sminkkel, öltözködéssel, de nem szeretem. Én annyit csillogtam, annyit álltam haptákban, öltöztem át fél percek alatt parókától cipőig, fehérneműtől ruhaváltásig… Rutinom van benne, de fáraszt az öltözködés. Szívesebben vagyok pizsamában vagy itthoni melegítőben, és teszem a dolgom.
Mint mondta, az ő korában nem egyszerű feladat fenntartani egy akkora házat, mint az övé, kertész és házvezetőnő nélkül, ráadásul négy kutyája is van. A sajátján kívül az állatai egészsége fontos számára, de egyébként nincsenek tervei a jövőre nézve, mert úgy érzi, mindenhol járt, minden babért learatott.
Azt a szépet és jót, amit a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években kaptam – nem pénzért, hanem a teljesítményem után – az emberektől, a producekrektől, a kollégáktól, azt még a Mészáros Lőrinc sem tudja kifizetni
– jelentette ki a táncművész, aki boldognak tartja magát.
Semmi bajom, kivéve, hogy a gerincemen azért tudnék javítani, és hát a kutyusaim lehetnének egy kicsit fiatalabbak, de ezt leszámítva semmi bajom.
Korábban úgy nyilatkozott, a táncművészetet azért nem támogatja, mert senki nem terjesztette fel őt Kossuth-díjra.
