A wachaui Európa-fórumról tartottak éppen hazafelé, ahol a téma a Duna-stratégia volt. Érdekes, hogy itt Johanna Mikl-Leitner néppárti politikus, a fórum elnöke, Johannes Hahn, a regionális politikáért felelős osztrák EU-biztos, valamint Josef Pröll, az Osztrák Néppárt elnöke, alkancellár, pénzügyminiszter egyformán kételyek nélkül bízott abban, hogy a magyar EU-elnökség majd lendületet ad a dunai együttműködésnek.
Csakhogy ezt a bizalmat az EU-elnökségre készülő magyar kormányzat, „sajnos, nem tudta visszaigazolni, mert a miniszterelnök, a két miniszterelnök-helyettes, a kabinetvezető és a negyvennél több államtitkár közül egy sem jelent meg a göttweigi apátságban. De még az a személy sem a Külügyminisztériumból, aki a téma (mostani) felelőse”.
Különös kontraszt, hogy „a kulturális szekciót magyar szakértő vezette, Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum direktora. Távozása a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program művészeti igazgatójának posztjáról annak idején – hivatalos fogalmazás szerint – „nem botrány, csak esemény” volt. A program ezután – 2007 végétől – gyakorlatilag megfeneklett” – jelzi Széky.
A Duna-stratégia – a nyolc EU-tagból és hat más délkelet-európai országból álló makrorégió egyébként osztrák–román kezdeményezésre kezdett alakulgatni 2008-ban. „Nem akarok spekulálni semmilyen háttérbeli szándékról, de talán feltűnik, hogy pont a kettő között van egy ország, amelyiknek a feje fölött fogtak kezet.” A Bajnai-kormány idővel csatlakozott ehhez.
Mindezek után a Fidesz kormányprogramjában a „külpolitika” szó le sincs írva, illetve fél oldalt szentelnek a témának „Nemzeti ügyek” cím alatt. „Tökéletesen feledvén, hogy a külpolitika – már ahol létezik ilyen – a nemzetközi politika szinonimája. De Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes meg is mondta: „Akármilyen fontos része a nemzetpolitikának, a külpolitika, a diplomácia mégis csak az egyik területe.” Ennek megfelelően a magyar külügyminiszter mostanában „tájékoztat”, „megnyugtat”, „tisztáz”, „félreértéseket oszlat”, magyarán menti a helyzetet, próbálja előkészíteni a terepet a nemzetpolitikusoknak, és takarítani a romokat utánuk” – magyarázza a helyzetet a szerző.
„Mindez jelzi, hogy mit gondol az új kormányzat a külvilágról. Hogyan érez.” A látásmód ilyen: „gyanús zavaró tényező a külvilág, amelyik nem ért meg, és ezért nem tapsol folyton annak, amit mi akarunk. Nem belőlünk hiányzik az empátia meg az érdeklődés, hanem belőle: nem fogja fel magasabb erkölcsi és szellemi színvonalunkat, sőt tökéletességünket… Egyetemes értékrend addig létezik, amíg másoké megegyezik a mi értékrendünkkel” – teszi hozzá.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
