Gyakran feltételezik, hogy a középkori nőktől gyermekkoruktól kezdve megtagadták az oktatást, és távol tartották őket azoktól a forrásoktól, amelyekre szükségük lett volna, hogy egyenlőkké váljanak a férfiakkal. E feltevést azonban régóta megkérdőjelezi Bingeni (Szent) Hildegárd író, zeneszerző, filozófus, misztikus és látnok teljesítménye, aki a XII. században Rajna-vidéki otthonából ösztönözte a kulturális újjászületést. A német vidék egy távoli, magas hegytetőjén áll Disibodenberg elhagyott középkori kolostora az a hely, ahol a legközelebb kerülhetünk Bingeni Hildegárdhoz. Hildegárd az őt idéző romok között
A középkori kolostorokban a nemek szigorúan elkülönültek. Disibodenbergben a szerzetesek uralták az épületeket – a templomtól a refektóriumig. A terület északi szélén azonban élt egy másik kis közösség, amely elszigeteltségében is képes volt profitálni ebből a gazdag kulturális környezetből – egy fiatal apácákból álló csoport. Ide, egy apró templomhoz csatolt cellába érkezett gyermekként Hildegárd, és itt élt elzártan negyvenes éveiig. Ám amikor mentora és apátnője, Jutta 1136-ban meghalt, Hildegárd megkezdte sikeres önálló pályafutását. Szerencsére hosszú élet várt rá (81 évet élt), így volt ideje beírni nevét a történelembe.
Karizmája, szenvedélye és intelligenciája is hozzájárult, hogy elnyerje a „Rajnai Szibilla” nevet, továbbá pápák és császárok tanácsadója legyen. Ma is figyelemre méltó, ha egy szerző egy kötetbe gyűjti a műveit. Hildegárd műveinek gyűjteménye, a Riesencodex halálának ideje körül készült el. A teljesítményeinek teljes skáláját bemutató hatalmas kézirat a második világháború után kis híján elveszett, csak két nő – Margarete Kühn és Caroline Walsh – vakmerő hőstette által menekült meg, akik ellopták a szovjet hatóságoktól és visszavitték az eibingeni apácákhoz. Hildegárd mindenben kiemelkedőt alkotott, amibe csak belefogott.
Az élvonalban
Hildegárd igen eredeti misztikus teológiai szövegeinek alapját a gyermekkorától átélt látomások képezték. A középkori világnagyságokhoz írt levelei mutatják, hogy képes volt a korabeli legnagyobb személyiségek politikáját és véleményét befolyásolni. Rajongó követőivel folytatott magánlevelezésének bensőséges hangneme azonban azt mutatja, hogy emberi szinten is szenvedélyes kapcsolatokat tudott kialakítani. „Az Ön isteni távolléte a bánat borával részegített meg” – írta egyikük, egy Gertrúd nevű apáca, azt panaszolva, hogy még nem találkozott személyesen Hildegárddal.
Hildegárd tudományos művei – amelyek a természetrajztól a női orgazmus első leírásáig terjednek – több évtizedes kórházi munkán és a sajátos női szükségletek ismeretén alapulnak. Művészi képességei szövegeinek pszichedelikus illusztrációiban jutottak kifejezésre, miközben rendkívüli módon gazdagította a zenét is. Korának más zeneszerzőitől eltérően, Hildegárd dalai és énekstílusa oktávokat ugranak át, megkísérelve megragadni a közvetlen mennyei hangzást. Még saját nyelvet is alkotott.
Az a nőközpontú világ, amelyet – különösen spirituális téren – felépített, az egyházat gondoskodó anyának, a Szeretetet és a Bölcsességet pedig szimbolikusan női fogalomnak tekintette. A földi világban ugyanakkor befolyásos apácák erős közösségét is vezette bingeni zárdájában. Itt a művészet, a zene és az oktatás révén a körülötte élő nők egyre ambiciózusabbakká váltak és egyre fontosabb szerepet játszottak a XII. századi Európában.
Lengyelország magyar királynője
Lengyelországot manapság Kelet-Európa részének, legfeljebb a nyugati világ szélének tekintik, a késő középkorban azonban pontosan a kontinens közepét és hatalmi központját jelentette. A XIV. század vége felé egy megaállam alakult ki, amely a Balti-tengertől a Földközi-tengerig terjedt, és I. (Nagy) Lajos magyar, lengyel és horvát király uralta. A Capeting–Anjou-házból származó Lajost szoros szálak fűzték a francia, angol, német és itáliai uralkodókhoz. Ezt a világot a nemesség szintjén az udvari szerelem és a lovagi eszmények fűzték össze, belülről viszont a háborúskodás és a politikai hatalmi játszmák szakították szét. Lajos futóhomokra építette birodalmát.
Helyzetét még labilisabbá tette, hogy három lánya volt, fiúörököse viszont egy sem. Lányaira már egészen kicsi korukban házassági egyezséget kötött Európa legfontosabb uralkodóival, és aláírta a kassai privilégium néven ismert szerződést, amely biztosította, hogy
Legfiatalabb lányát, Hedviget már ötéves korában Ausztriába küldték, és az európai elit színe előtt „ideiglenes házasságra” léptették a nyolcéves Habsburg Vilmos herceggel. Hedvig Ausztriában tobzódott a kultúrában, a legjobb oktatásban részesült és számos nyelvet elsajátított. Uralkodásra készült.
Elrendezett házasság
Hedvig ideje túl hamar eljött. Először idősebb nővére, Katalin halt meg 1378-ban, majd apja 1382-ben. A szálakat főként anyja, Erzsébet mozgatta, aki Hedvig nővérét, Máriát kiáltatta ki magyar királynővé, és Budán közös hatalmi bázist alakított ki vele. Ez azonban nem oldotta meg azt a kérdést, hogy ki fog uralkodni Lengyelországban. Az ország politikai irányítása a lengyel nemesség kezében volt, ők pedig csak azt ismerték el „királynak”, aki az országban él és az általuk kiválasztott személlyel házasodik össze. Hedviget ezért 10 éves korában elszakították a családjától, és egy krakkói férfira bízták.
Miközben Hedvig gyakorlatilag Habsburg Vilmos felesége volt, a nemesek lehetőséget láttak arra, hogy Lengyelországot elszakítsák Magyarországtól, és erős keleti szövetségesükhöz kössék: Litvániához. Az egyetlen gond az volt, hogy Litvániát egy pogány harcos nagyfejedelem uralta, aki már a harmincas éveiben járt. Jagelló (aki aztán II. Ulászló néven lett lengyel király) Európának azt az utolsó részét uralta, amely nem tért át a kereszténységre, így a Hedviggel kötött házasság fejében meg kellett keresztelkednie és el kellett terjesztenie az új vallást egész kiterjedt királyságában.
Az ezután történtek Hedviget Lengyelország hősévé tették. Vilmos Krakkóba sietett, hogy kiszabadítsa fiatal szerelmét, Hedvig pedig egy fejszével próbálta kivágni szobájának ajtaját, de végül belátta, hogy küldetése nagyobb a szerelménél:
Ez a fantasztikus történet közvetlen forrásokon alapul, de a lengyelek évszázadokon át alakítgatták. Hedvig szenvedő szentté vált, akit a tökéletességig felmagasztaltak és a lengyel függetlenség kiindulópontjává tettek.
Seregek élén
A Hedvig által birtokolt tárgyak alapján azonban a történetnek egy másik oldala bontakozik ki. Hedvig hihetetlenül bonyolult személyiség volt. A tulajdonát képező alamizsnás erszény, az itáliai feszület és az elefántcsont doboz mindegyike olyan világias nőre vall, aki egyik lábával a lovagi hagyományok talaján, a másikkal pedig a nemzetközi hadviselés és politika harcmezején áll.
Valószínűleg a Szent Flórián zsoltároskönyv című alkotás által kerülhetünk a legközelebb ehhez a nőhöz, aki megváltoztatta a történelem menetét. A kézirat – amelyről úgy vélik, hogy Hedvig számára készült – három különböző nyelven, tudományos szimbólumokkal és asztrológiai utalásokkal díszítve tartalmazza a zsoltárokat. (Még Yodára és Gandalfra emlékeztető alakok is vannak benne.) Szórakoztató és szellemileg ösztönző „Hedvig válla fölött” bepillantani ebbe a könyvbe. Hedvig jámbor és szent életű volt, ugyanakkor a világ színpadának szereplője is. Seregek élén védelmezte nővérét, diplomáciai tárgyalásokat folytatott a befolyásos Német Lovagrenddel és igyekezett valamennyire békés kapcsolatot fenntartani gyakran ellenséges szomszédaival.
Az első lengyel egyetemet is Hedvig alapította, de mivel ő 25 évesen, nem sokkal a lánya születése után, gyermekágyi lázban meghalt, az intézmény ma is a férje nevét viseli (Jagelló Egyetem), akinek pedig nem sok köze volt hozzá.
A cikket Boross Anna fordította.
