Amíg elmentünk karácsonyfáért, a dinó beült apa székébe!

– mutat az étkezőasztal felé a négyéves Dani karácsony előtt pár nappal Szigetszentmiklóson.

Daninak ikertestvére is van, Jázmin. A szülők, Deák-Jancsó Tamás és Deák-Jancsó István évekig Skóciában éltek, ott jártak egyetemre, ott dolgoztak, éltek, családalapításon is ott gondolkoztak először. Aztán jött a brexit. Nem sokkal a népszavazás után kiderült, hogy a hivatal szerint a szülők mégsem állnak annyira készen az örökbefogadásra, így hamar eldőlt, hogy hazajönnek.

István és Tamás – akik tizenhat éve alkotnak egy párt – végül 2019-ben Magyarországon tudták örökbe fogadni az ikreket. A srácok ott voltak a szülésnél, azóta pedig a hétköznapok és az ünnepek is egészen mások.

Azt mondják, meglepetésként érte őket, milyen nagy különbségek vannak a skóciai és a magyar rendszer között. Skóciában az alkalmassági engedélyt nehezebb ugyan megszerezni, sokáig is tart, ám aztán pár hónap alatt létrejöhet a család. Magyarországon épp az ellenkezője az igaz. Az alkalmassági volt egyszerűbb és gyorsabb, de aztán évekig tartott, mire sikerült a tényleges örökbefogadás.

A két gyerek közül Dani a beszédesebb, Jázmin félénkebb, bár ő is hamar oldódik. Dani plafonig érő karácsonyfát szeretne, meg is mutatja a karjával. Kívánsága az idén is teljesülni fog, de azért más szempontokat is figyelembe kell venni – a karácsonyfának például el kell férnie a kanapé mellett.

István és Tamás maguk ajánlották fel, hogy kísérjük el őket a kertészetbe. Karácsonyfát minden évben ugyanott vesznek, ez már családi hagyomány. Az úton kisebb dugóba kerülünk, ők mennek elöl a családi autóval, mi pedig követjük őket. A hátsó szélvédőn virít a figyelmeztető matrica: gyerekek vannak a kocsiban. Jázmin és Dani neve alatt ott olvasható a jól ismert felirat: „Családbarát Magyarország.”

Az emberek nem olyan szörnyűek, mint a kormánypropaganda alapján gondolnánk

– mondja István, miután a kertészet vezetője a válogatás közben külön a lelkünkre köti, őket is írjuk bele az újságba. A postán, a hivatalokban, bárhol, nagy örömöt szereznek, amikor megjelenik a négyfős család, Tamás szerint pedig különösen igaz ez Szigetszentmiklósra. Itt mindenki nagyon elfogadó. Az óvodában sem ők voltak az elsők, hanem egy másik szivárványcsalád – két anyukával.

István úgy látja, muszáj példát mutatni. Magyarországon szerinte a megfelelő edukáció hiánya miatt sokaknak arról sincs fogalmuk, hogyan álljanak egy meleg párhoz, pláne, ha még gyerek is van. Sok ember a legjobb indulattal sem tudja, mit mondhat, mi kérdezhet, vagy nem is meri megkérdezni, amit akar – sorolja. Pedig a srácok nem nagy mozgalmárok, Budapest Pride felvonuláson például még soha nem voltak. „Unalmas, hétköznapi életet élünk” – mondják. A médiaszerepléseket ugyanakkor szívesen vállalják, mert hisznek az edukáció erejében.

A Deák-Jancsó családban női mintából nincs hiány. Ott vannak a nagymamák, a keresztanyák, ők viszik-hozzák a gyerekeket, cukrászdába járnak, vásárolgatnak, néha ott is alszanak, wellnessbe viszik őket. A kicsik pontosan úgy élnek, ahogy más gyerekek.

Ahol keresztanya van, ott keresztelő is volt. A gyerekek a katolikus egyháztól kapták meg a szentséget, noha előtte több másik felekezetnél elutasították őket. Tamás meséli, hogy

volt egy lelkész, aki még „átnevelő terápiát” is javasolt nekik, de a pásztornak megmondták, hogy ezzel már elkésett: gyerekeik vannak.

Arról, hogy a katolikus egyházat hogyan sikerült meggyőzniük, nem sokat árulnak el, de azt igen, hogy a keresztelő a gyerekek miatt volt fontos. Kapjanak lehetőséget ők is, hogy keresztényként éljenek, ha egyszer úgy szeretnének. Ferenc pápa egyébként épp decemberben hagyta jóvá az azonos nemű párok megáldását. Tamás és István ebből a szempontból is bizakodó, igaz, úgy gondolják, hogy a hasonló reformok csak lassan szivárognak le az egyház alsóbb szintjeire.

Szigetszentmiklóson a családi ünnepek sora november végén, a gyerekek születésnapjával kezdődik. Utána jön a karácsonyi felkészülés. A lakást már december elején ellepik a karácsonyi dekorációk, a karácsonyfát szenteste napján reggelre díszíti fel a Jézuska. A bejglisütés, a mézeskalács az utolsó hétre marad, hogy minden friss legyen. A családi hagyomány szerint a szentestét négyen ünneplik, utána jöhet a család, a nagy baráti társaság.

Hazánkban az azonos nemű párok gyermekvállalási esélyei évek óta egyre rosszabbak. 2020 decemberében a választási törvény módosításával egy időben Alaptörvény-módosítást is elfogadott a parlament, ekkor írták bele az alkotmányba, hogy az „apa férfi, az anya nő”. 2021. március 1. óta az egyedülálló szülők általi örökbefogadást miniszteri engedélyhez kötik. Ezzel a gyakorlatban a meleg pároktól el is vették a lehetőséget, hogy ilyen módon vállaljanak gyereket, vagyis az örökbefogadás ellehetetlenült. Jelenleg több bírósági per van folyamatban, mert a törvény elfogadása után az állami hivatalok a már megindított eljárásokat is akadályozni kezdték. Van azonban olyan szivárványcsalád, amely ezek után is bővülni tudott, igaz, nem volt egyszerű dolguk.

Pál Márton, a Szivárványcsaládokért Alapítvány vezetője párjával, Hanol Ádámmal még 2018-ban fogadta örökbe Andrist, a szabályoknak megfelelően egyedüli szülőként. A 24.hu a családot legutóbb 2020 karácsonyán kísérte el egy sétára. Ez pár héttel az alkotmánymódosítás után történt. Hanna, a második gyermekük 2022-ben született, neki Ádám lett az örökbefogadó szülője.

Ádám 2018 őszén vágott bele a procedúrába, az alkalmassági engedély hamar meglett, ezután viszont három év állt rendelkezésre az örökbefogadásra, amit egy évvel lehetett meghosszabbítani. A szigorítás közben érkezett.

Ahogy mesélik, a gyámhivatal épp akkor vonta vissza Ádám szülői alkalmassági engedélyét, miután Hanna megszületett. Adminisztratív okokra hivatkoztak, mondják, így nem volt mit tenni, perre vitték az ügyet.

Aztán az ünnepekre terelődik a szó. Apák és gyerekek rendszerint már december elején elkezdik a karácsonyi készülődést.

„Mézeskalácsot sütünk, feldíszítjük a lakást, listát rajzolnak, írnak a gyerekek, hogy mit szeretnének a Jézuskától. Csomó olyan hagyomány van, amit a családunkból hozunk, és viszünk is tovább a gyerekekkel” – sorolja az ünnep körüli dolgokat Ádám. Marci szerint, mióta gyerekeik vannak, maguk is újraélik a karácsony misztikus szellemét. A szentestét minden évben itthon töltik, hozzájuk jönnek látogatóba a családtagok, nagymamák, dédik, nagynéni, unokatesók. Szenteste jó tízen, tizenketten ülnek az asztal körül. A munkamegosztás – mint mondják – pont úgy van, mint minden más családban: mindenki azt csinálja, amihez ért. Ádám főzni szokott, Marci bevásárol.

„Az én családomban a mosogatógép bepakolása az mindig az apukák feladata, merthogy ezt a svéd mérnökök módjára ők tudják jól bepakolni. Marci családjában meg az apukák hozzá sem nyúlnak a mosogatógéphez” – magyarázza Ádám, miért is szokott mosolyogni a háztartási munkamegosztásra vonatkozó kérdéseken. Marci szerint végül is mindegy, ki gyújtja be a kemencét, az a lényeg, hogy égjen is, és utána elkészüljön az esti vacsora.

Nem attól lesz jó apa valaki, hogy ő a férfi, és ezért – mondjuk – nem pakol el maga után. Jó apa attól lesz, hogy jó példát mutat a gyerekeinek

– magyarázza.

A hétéves Andris húga, Hanna tavaly januárban született. Ádám örökbefogadási kérelme egy hónap alatt átment a II. kerületi és a fővárosi gyámhivatalon, utána indították el a folyamatot. Hanna biológiai anyjára már az alkotmánymódosítás után találtak rá, ezért, mint mondják, „az esélytelenek nyugalmával” kezdtek bele a második gyermek örökbefogadásába.

A párt a kislány édesanyja kereste meg, mondván, nem tudja vállalni a babát, de azt gondolja, a fiúk jó szülei lennénk. Ezután sokat találkoztak hivatalokban, a szakszolgálatnál, pszichológusoknál, akik mindent rendben találtak. Hanna születése után azonban a gyámhivatal megakasztotta a folyamatot. Ádám engedélyét, mint mondták, azért vonták vissza hirtelen, mert a hivatal úgy ítélte meg, hogy az egyéves meghosszabbításról szóló határozatnál az eljárás nem volt elég alapos.

Itt ültünk a szobában egy háromnapos kisbabával, és közben naponta négy–öt órán át beszéltünk telefonon a jogászokkal, hogy most mit csináljunk

– idézi fel pokoli élményeit Hanna apukája. Ádám közigazgatási bíróságon támadta meg a gyámhivatal visszavonó határozatát. A bíróság már márciusban a családnak adott igazat, ám a gyámhivatalnak ez sem volt elég, a Kúria elé vitték az ügyet. A legfelsőbb bírói fórum végül helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét. Mindez kilenc hónapig tartott. Az eljárás embertelenségét jól mutatja, hogy a szülők mellett a biológia anyát is hónapokon át bizonytalanságban tartották a baba jövőjét illetően. Hanna édesanyja a családdal együtt izgulta végig, hogy a döntését elfogadja-e a magyar állam. A végső verdikt kihirdetésénél ő is ott ült a bíróságon, és Marcival egymás kezét fogva zokogtak.

„Azt mondta a bíró, hogy állami hivatalok közötti ilyen gyors és összehangolt működést még nem nagyon látott” – meséli Ádám, és ezért is döntöttek úgy, hogy személyiségi jogi pert indítanak az ügyben. A Háttér Társaság támogatásával egyébként jelenleg is több örökbefogadással kapcsolatos per van folyamatban, ezek eredményei döntőek lehetnek a jövőbeni joggyakorlat szempontjából.

Marci és Ádám, a „Család az család” kampány társalapítói pedig tovább folytatják a munkát. A Szivárványcsaládokért Alapítvány épp nemrég adott ki egy kártyajátékot, amelynek célja, hogy beszélgetéseket indítson a család lehetséges fogalmi kereteiről. Ebben tizenkét különböző családmodellt dolgoztak fel, a nukleáris családtól kezdve az egyszülős modellen át a mentális betegségben szenvedő gyerekeket nevelő családokig. A kártyajátékhoz kapcsolódóan nagyobb kampány is indul társadalmi célú hirdetésekkel – minél több emberhez eljusson, hogy a szivárványcsaládokon túl is milyen sokféle család létezik Magyarországon.