Belföld

Felszabadult néhai jobbágyok jóvoltából pöttyözik tele Magyarországot az útszéli keresztek – galéria

Farkas Norbert / 24.hu
Farkas Norbert / 24.hu

Felszabadult néhai jobbágyok jóvoltából pöttyözik tele Magyarországot az útszéli keresztek – galéria

A 24.hu fotóriportere vidéki munkái alkalmával lett csodálója a meglepő, teljesen elfeledett tájakon vagy épp egy falu közepén, szelektív kukák ölelésében feltűnő útszéli kereszteknek. „Néha azt gondoltam, álmodom. Elkezdtem dokumentálni ezeket a jelenéseket, és szépen lassan rutinszerűvé vált a munkám során” – meséli.

Magyarországon már a középkori évszázadokban is emeltek kőkereszteket, kifejezetten gonoszűzés céljából, főként útkereszteződések mellett. Az útszéli keresztek elhelyezésének szokása különösen elterjedt volt a 18. századi, barokk időkben. A jobbágyfelszabadítás után a magyar parasztság anyagi helyzete javult, számukra is lehetővé téve, hogy viszonylag könnyen megfizessék a kőkeresztek építésének költségeit. Ezért a 19. század második felében különösen sok útszéli keresztet állítottak fel, és a ma álló keresztek nagy része ebből az időszakból származik.

Farkas Norbert / 24.hu Kánya (Somogy vármegye)
Farkas Norbert / 24.hu Kelebia (Bács-Kiskun vármegye)
Farkas Norbert / 24.hu Balatonfüred
Farkas Norbert / 24.hu Budapest
Farkas Norbert / 24.hu Budapest
Farkas Norbert / 24.hu Budapest

A keresztállítás önmagában is vallásos megnyilatkozás, a keresztek nagy részét nem az egyház, hanem magánszemélyek vagy hívők csoportja finanszírozta. Az egyház csupán felszentelte és megáldotta ezeket, amit nagy ünnepségek, misék és prédikációk kísértek.

Farkas Norbert / 24.hu A Kiskunsági Nemzeti Park területén
Farkas Norbert / 24.hu Bajót (Esztergom közelében)
Farkas Norbert / 24.hu Mohács közelében
Farkas Norbert / 24.hu Szentgyörgyvár (Keszthely közelében)
Farkas Norbert / 24.hu Budapest, Kispest
Farkas Norbert / 24.hu Nagymagyar, Szlovákia

A keresztek elnevezése gyakran tükrözte azok eredetét vagy a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Gondozásuk és tisztításuk az alapító család, vagy azok hiányában a környéken élők felelőssége volt. Leginkább asszonyok és lányok viselték gondját, szombati napokon gyakran virágot vittek, halottak napján gyertyát is égettek a keresztek tövében.

Farkas Norbert / 24.hu Somogy vármegye
Farkas Norbert / 24.hu Csenyéte (Borsod-Abaúj-Zemplén, Encshez közel)
Farkas Norbert / 24.hu Rém (Bács-Kiskun vármegye)
Farkas Norbert / 24.hu Vámosszabadi (Győr-Moson-Sopron)
Farkas Norbert / 24.hu Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye

Az útszéli keresztek tisztelete általános volt a magyar katolikus közösségben. Az arra járók rendszerint tiszteletteljes gesztusokkal reagáltak, például a férfiak megemelték kalapjukat, míg a nők keresztet vetettek. Az egyéni imádkozás mellett több asszony vagy rózsafüzér-társulat is együtt kereste föl a kereszteket, hogy koszorút helyezzenek el rajtuk és imádkozzanak.

Farkas Norbert / 24.hu Gyöngyös, Duránda
Farkas Norbert / 24.hu Prága, Csehország
Farkas Norbert / 24.hu Kecskemét
Farkas Norbert / 24.hu Budapest
Farkas Norbert / 24.hu Alacsony-Tátra, Szlovákia

Azok a keresztek, amelyek a búcsújárások útvonalába estek, fontos szerepet játszottak a népi vallásos életben. A búcsúsok énekkel és imákkal köszöntötték ezeket, illetve a zarándoklat megállói, állomásai voltak. A változó időpontú áldozócsütörtök előtti napokon, a „körösztjáró napokon” a hívők papjuk vezetésével, kereszttel és lobogókkal körmenetek formájában vándoroltak a kereszthez, ahol imádkoztak és énekeltek. Azokon a vidékeken, ahol a vasárnaponkénti templomi misére való eljutás nehézséget okozott, az útszéli keresztek és tanyai iskolák szolgáltatták a misék helyszínét.

Farkas Norbert / 24.hu Budapest
Farkas Norbert / 24.hu Prága, Csehország
Farkas Norbert / 24.hu Nagyatád
Farkas Norbert / 24.hu Tengőd (Somogy)
Farkas Norbert / 24.hu Dunakeszi
Olvasói sztorik