A klasszikus kondicionálás tanulmányozását a XX. század első évtizedeiben Ivan Pavlov orosz fiziológus kezdte el. A kutató a kutyák etetése előtt egy csengő megkongatásával elérte, hogy meginduljon a nyálelválasztás, és a hanghoz társítsák az étkezést. Ebben az időszakban néhány etikailag igencsak megkérdőjelezhető kutatás arra is rávilágított, hogy az embereket ugyanígy be lehet idomítani, gondoljunk csak a telefonunk hangja hallatán kialakuló mai reflexeinkre.
Egy friss kutatás most azt tesztelte, hogy az aggyal és fejjel nem rendelkező tüskésbőrűek törzsébe tartozó állatokkal is meg lehet-e ugyanezt tenni – írja az IFLScience. Ezért tizenhat törékeny kígyókarú csillagot egyedi tartályokba helyeztek, amelyekben kamerákkal rögzítették a viselkedésüket 10 hónapon keresztül.
A csapat felénél 30 percre lekapcsolták a lámpát, amikor a kedvenc ételükként számon tartott garnélákat eléjük tették. A másik csapatnál ugyanakkor kevesebb ideig tartott a sötétség, és nem is akkor, amikor ételt kaptak.
A kutatók számára az volt a legizgalmasabb, hogy az állatok az újonnan elsajátított viselkedésüket még akkor is megtartották, amikor 13 nap szünetet tartottak a tréningben, és a fényeket többször anélkül kapcsolták le, hogy élelmet kaptak volna. Mivel azonban nincs fejük vagy agyuk, felmerül a kérdés, hogyan képesek ilyen teljesítményre. Erre egyelőre a kutatók sem jöttek rá, azonban elmondásuk szerint minden bizonnyal fontos szerepe van a karokban húzódó idegzsinóroknak.
