Szakértők egy csoportja korábban nem látott, ritka és rendkívül nagy energiájú, az űrből a Földre hulló részecsketípust észlelt – írja a The Guardian. A japán mitológia napistennője után Amateraszunak nevezett részecske a kutatók szerint az egyik legnagyobb energiájú kozmikus sugárzási forma, amelyet valaha detektáltak.
John Matthews, a Utah-i Egyetem munkatársa szerint az olyan nagy energiájú robbanások, mint a szupernóvák például közel sem elég energikusak ehhez. „Hatalmas mennyiségű energiára, nagyon nagy mágneses mezőkre van szükség, hogy a részecske elkülönüljön, miközben felgyorsul” – mondta a kutató.
Az Amateraszu-részecske energiája meghaladja a 240 exaelektronvoltot, ami több milliószorosa annak, amit a részecskék a Nagy Hadronütköztetőben, a valaha épített legerősebb gyorsítóban elérnek. A részecske az eddig mért második legnagyobb energiájú az 1991-ben felfedezett Oh-My-God!-részecske után – ez 320 exaelektronvoltos volt. Fudzsi Tosihiro, az Oszakai Városi Egyetem kutatója és a csapat tagja elmondta, amikor először észlelte a részecskét, először mérési hibára gyanakodott, mivel olyan energiaszintet mutatott, amire az elmúlt három évtizedben nem volt példa.
Az adatok alapján amikor az ultranagy energiájú kozmikus sugárzás az atmoszférába csapódik, másodlagos részecskéket és elektromágneses sugárzást indít el. Ebben a légköri zuhatagban egyes töltött részecskék a fénysebességnél is gyorsabban haladnak, és olyan elektromágneses sugárzást hoznak létre, amely speciális műszerekkel detektálható. Az egyik ilyen eszköz a Utah állambeli Telescope Array, ezzel észlelték az Amateraszu-részecskét.
A kutatók úgy vélik, hogy a sugárzás eredete egy olyan üres térrész, amely a Tejútrendszert határolja. A részecske pontos forrása nem ismert, Matthews szerint hiába követik vissza, egyszerűen nem találnak kellően nagy energiájú eseményt.
Éppen emiatt a részecske igen rejtélyes. A kutatók abban bíznak, hogy a későbbi vizsgálatokkal jobban megérthetik természetét.
