Balogh Edina október elején jelentette be, hogy férjével, Som Krisztiánnal a válás mellett döntöttek. A színésznő most a Best magazinnak mesélt arról, hogy érzi magát a szakítás után, és hogyan változott meg a véleménye azzal kapcsolatosan, meddig érdemes küzdeni egy házasságért: korábban ugyanis úgy tartotta, csak akkor nem szabad benne maradni egy komoly kapcsolatban, ha a másik fél iszik, hűtlen vagy bántalmazza a párját, minden mást meg lehet oldani.
Hát ezeket a nagy szavakat az élet szépen felülírta… Ma már tudom, ezer oka lehet annak, hogy egy nő – vagy egy férfi – azt érzi, nincs tovább. Szeretném leszögezni, hogy továbbra is házasságpárti vagyok, és hiszem, hogy a gyerekeknek családban kell felnőniük, de sajnos van az az élethelyzet, ami ezt keresztülhúzza. Azt pedig végképp nem szerettem volna, ha a fiamnak és a lányomnak minden áldott nap a szüleik boldogtalanságát kell nézniük
– jelentette ki Balogh, hozzátéve: a férje jó ember, és bár esetükben harmadik fél sem volt, nem tudták megmenteni a kapcsolatukat.
Mint mondta, senkit sem áltatna azzal, hogy könnyű volt elköltöznie két kisgyerekkel. Bár az ismerősei segítségével viszonylag hamar találtak egy szép és kényelmes lakást, ijesztően élte meg a folyamatot. Édesanyja halála óta viszont megtanulta, hogy mennie kell előre, így amíg korábban bezárkózott egy nehéz időszakban, most inkább kísérletezik és nyitottan tekint a jövőbe.
Most a gyereknevelés mellett emeletes ágyat szerel és olyan adminisztrációs tevékenységeket is ellát, amiket korábban a férje vállalt be. Egyre többet dolgozik továbbá moderátorként és műsorvezetőként különböző rendezvényeken.
Jövök és megyek a gyerekekért, különórákra hordom őket, tanulok velük. Ami persze eddig is így volt. De például ha elfogyott otthon a tej – csak hogy egy egyszerű példával jöjjek –, akkor nem kellett őket is magammal cipelnem a boltba, most igen. Kicsik még ahhoz, hogy egyedül maradjanak. Illetve ott van annak a terhe, hogy mind érzelmileg, mind anyagilag igyekezzek nekik egy jó életet biztosítani. De ezzel is meg kell birkózni, és ők azt látják, hogy anya erős.
Bár előfordul, hogy egyedül érzi magát vagy kétségbeesik, olyankor azt mantrázza magában, hogy bármire képes. A gyerekei számára az elsők, mellettük pedig a futás, a festés és a baráti beszélgetések jelentik neki a mentsvárat, így úgy érzi, mindig van mire támaszkodnia.
Alakulunk, pláne azóta, hogy már megvan a kis fészkünk, amit egyébként kimondottan szeretnek. Szóval minden válófélben lévő nőnek és férfinak erőt és kitartást kívánok, illetve nyitottságot ahhoz, hogy beengedje, megélje az újat!
