Tóth Vera pszichológusa, Szy Katalin podcastjének vendége volt, ahol egyebek mellett gyerekkoráról is mesélt. Mint elmondta, egy tapolcai panellakás hátsó szobájában nehezen tudta elképzelni, hogy egyszer híres énekesnő lesz belőle. Tizenévesen a társaság közepe lett, elmondása szerint „nagy pofájú lány” volt.
Mindig volt bennem egy anyai, vagy inkább szociális ösztön, hogy a szárnyaim alá vegyek másokat. Nagyon együttérző, szociális csaj voltam mindig. Nagyon nehéz vidéken élni átlaggyerekként, akit bántanak az iskolában – engem bántottak rengeteget általános iskola első osztályaiban. Aztán valahogy ki tudtam ebből ugrani
– mondta el a műsorban, majd az édesanyjával köztük lévő hasonlóságról beszélt.
Anyukámnak is van egy ilyen közvetlen, laza stílusa, egyikőnk sem szívbajos. Nem azt mondom, hogy proli, annál egy picit több, annál egy picit intelligensebb. De az marha jó, ha az ember proli, ha volt proli is. A proliságnak is megvan a csodája.
Tóth Vera ennek szépségét a gátlástalanságban és az önfeledtségben látja, majd úgy magyarázta a jelenséget, mint „suhogó joggingos, makkos cipős, hasitasis, rágózós, tehát nincsen neki olyan nagy intellektualitása”.
Egy történetet is elmesélt magáról, ami egy családi találkozó alkalmával történt meg.
Egy cifra mondattal zártam le a vacsorát, mert azért volt már bennem egy-két bambi. Reggel egy barátom azt mondta, a legcsodálatosabb mondat volt egész este, és ezt pozitívan állította rólam. Annyira elszégyelltem magam, csak annyi volt rá a válasz: »Drágáim, kijött belőlem a panel«
– mesélte nevetve az énekesnő, hozzátéve: nem tudja a gyökereit elásni, illetve el vannak ásva, csak „néha kinő belőle egy szép virág”.
A teljes beszélgetés YouTube-on elérhető.
