A portré Alina Suquislla Gomezről készült, egy harmadik generációs alpaka farmerről Oropesaban, Peruban. A kezében egy fiatal alpakát tart, ami az értékes gyapja és húsa miatt már a 19. századtól kezdve fontos szerepet tölt be a gazdasági és kultúrális életben a szűkös és nehezen kihasználható Andok hegységben.
Az eredetileg olasz születésű de Limában élő fotóriporter Alessandro Cinque Latin-Amerika környezeti és társadalmi kérdéseivel foglalkozik. Többek között a bányászat hatásaival az őslakos közösségekre, ahol az egészségügyi és környezeti károk már szemmel láthatóak a bányák közelében lévő településeken és lakóikon. Az ország nagy részét az Andok vonulatai foglalják el, ahol a nagy magasságban a mezőgazdaság már nem tud hatékonyan működni, így ezeken a kritikus pontokon az alpakák tenyésztése és javaik feldolgozása jelentős forrásnak számít több tízezer család számára. A helyi bennszülött közösségek életében a dél-amerikai tevefélék szorosan összefonódnak a kultúrával és a rituális hagyományokkal.
A felmelegedés következtében az esős évszakok rövidebbek, míg az aszályok hosszabbak, így a legelők minősége romlik és az állatok tartása évről évre nehezebb. Cinque a klímaváltozás miatt bekövetkező változásokkal és azoknak a megoldásával foglalkozik ezen a területen, miközben dokumentálja a tradíció és a modern lehetőségek összeolvadását. Ezek a kihívások nem csak az állatokat veszélyeztetik, hanem az alpakagazdálkodókat is, akik kénytelenek magasabb vidékekre húzódni, vagy teljesen felhagyni az állattartással és alacsonyabb fekvésű városokba települni.
Lehetséges megoldásként a tudósok géntechnológia segítségével próbálnak olyan, ellenállóbb alpaka fajt létrehozni, amely képes alkalmazkodni az éghajlatváltozás jelentette kihívásokhoz. A Gomezről készült portré egyik fontos pillére ez az alapszituáció, ami a probléma felfedezését követően már a megoldási stádiumban, a lehetőségek felkutatásában van. Így nem csak a kultúra bemutatása, de a megőrzése is lényegi része a képnek. A fotón szereplő nő a közösséghez tartozó vizuális elemek segítségével válik felismerhetővé, ami abban a tágas környezetben van elhelyezve, ami önmagától függetlenül generálja a konfliktust. A háttérben meghúzódó hegyek monumentálisa, a női alak és az alpaka borjú elválaszthatatlannak tűnnek egymástól. Ez az elaprózódás, ami az óriástól az egészen apró fiatal jószágig tart, a súlyos kiszolgáltatottság érzését kelti, aminek a közepén maga az ember áll a cselekvés lehetőségével. Gomez elhelyezkedése és egyenes tartása egy instabilnak tűnő sziklán sokféleképpen megidézi az alkotó projekthez fűződő viszonyát, ami a remény dokumentálása a perui alpokban.
