Mikor az Úr látá, mennyire megsokasodott a gonoszság a földön, ekként szólt: “Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem”. Özönvizet zúdított hát a földre, de Noénak, családjának és minden élőlényből egy hímnek és egy nősténynek megkegyelmezett.
Ezután bárkát építtetett Noéval, amelyhez pontos utasítást is adott: “Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. … A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing” – áll Mózes I. könyvében.
Érthető hát, hogy aki Biblia alapján keresi Noé bárkájának maradványait, ezt a “klasszikus hajóformát” kutatja. Évszázadok óta folyik a hajsza a Közel-Keleten, a “roncsvadászok” elsősorban a mai Török- és Örményország határán lévő, 5165 méter magas Ararát hegyen és környékén kutakodnak. Eredményt a mai napig nem sikerült elérni, ám az is lehet, rossz nyomon járnak.
Irving Finkel, a British Museum kutatója egy 3700 éves, babiloni ékírásos agyagtábla arra utal, miként építették fel a bárkát. Szerinte kör alakú volt, kiterjedése 3600 négyzetméter, azaz nagyjából egy focipálya területének harmada volt – írja a Múlt-kor.hu. Noé bárkáját tehát kosárként kell elképzelnünk, amit az építők fabordázattal erősítethettek meg, kívül-belül egy aszfalthoz hasonló, szurkos anyagot kenhettek rá. Ez a bárka tulajdonképpen annak a hajónak a gigantikus mása, amelyet a babiloniak is jól ismertek, és a Közel-Keleten a 20. század második feléig mindennap használtak állatok és emberek folyókon való átszállítása során.
Az agyagtáblán olvasható verzió sokkal régebbi, mint a bibliai történet, Finkel magyarázata szerint a Szentírás szerzői azokból az ősi történetekből meríthettek, amelyekkel a babiloni fogság idején élt tudósok kerültek kapcsolatba. A Finkel által elemzett agyagtábla pontos leírást ad arról, hogyan kell elkészíteni egy bárkát, ám a kutató szerint nincs olyan bizonyíték, amely szerint biztosan állíthatnánk, hogy a bárka valaha elkészült volna.
